48535. lajstromszámú szabadalom • Porszívó berendezés

vezet Ezen hálózatból minden egyes porgyűjtőké szülékhez vagy készülékek csoportjához egy-egy elágazócső vezet, amely utóbbiak egy-egy elzárható (kl. k2, k3, k4) stb. csatlakozófejben végződnek; .3. egy vagy több, egyrészt a csatlakozó fejekhez kapcsolt, másrészt pedig egy-egy (h) porgyűjtővel összeköthető hajlékony, szűk (f) cső. Ezen cső és a porgyűjtő közé egy önműködően záródó szelep van iktatva ; 4. a fővezetékben a szivattyú közelében elrendezett (c) csapószelep, amely a levegőt csak szívás alkalmával bocsátja keresztül, és amely a vezeték (d) részét a szivattyú megállásakor a többi részektől elszigeteli úgy, hogy a már meglévő légritkítás az üzemszünetek alkalmával is föntartható; 5. a (6, 7, 8, 9, 10, 17) szabályozókészülék, amely a szivattyút vezérli oly módon, hogy lehetővé teszi, hogy segélyével a* BZÍ-vattyú a porszívóvezetékben uralkodó légnyomásnak megfelelően működésbe vagy működésen kívül helyeztessék ; 6. végül megfelelő számú manométerek, melyek egyrészt a hajtóközeg nyomását és másrészt a csőhálózatban uralkodó légritkítás mérvét mutatják. A szivattyú, a visszacsapószelep és a szabályozókészülék közvetlenül a gépház mellett lehetnek elrendezve. A szivattyú egy földalatti (u) csatornába torkol, amelybe a levegőben foglalt por, hulladék stb. vezettetik, és amely egyúttal gőzüzem esetén a kondenz-víz elvezetésére, vízüzem esetén pedig a hajtóvíz elvezetésére szolgál. A 2. ábrán részletrajzban föltüntetett szabályozókészülék lényegére nézve egy a hajtóközeg vezetékébe beiktatott (1) szelepből, a hajtott közeg nyomása által befolyásolt rugalmas (2) diafragmából és ez utóbbi mozgását átvivő, (4) ellensúllyal terhelt (3) rúdból áll. A (2) diafragma mozgását egyrészt a (4) ellensúly, másrészt egy (5) rostély határolja. A diafragma fölső fölületére az atmoszferikus nyomás, alsó fölületére pedig a (6) cső, (7) szelep, (8) tartány, (9) cső, (10) üreges oszlop és (11) kamra révén a csőhálózatbeli ritkított levegő nyomása hat, amely nyomás azonban nem közvetlenül, hanem egy «H» folyadékoszlop közvetítésével vitetik át a diafragmára. Ezt a folyadékoszlopot oly magasra választjuk, hogy a diafragmára alulról ható nyomás a külső légnyomásnál nagyobb legyen, minélfogva ez a diafragma állandóan fölfelé nyomatik, de a légritkítás mérvével arányosan változó erővel. A készülék könnyebb szabályozása céljából kell, hogy az (1) szelep nyitási és zárási tartama teljesen a kezünkben legyen. Erre két különböző eszköz szolgál, amelyek hatása egymással ellentétes: egyrészt a folyadék és a diafragma közé egy tetszőlegesen szabályozható vastagságú légpárnát iktatunk, amelyet a (12) nyíláson keresztül egy kézi szivattyú segítségével beszoríthatunk. Másrészt az üreges (10) oszlop és a (9) emelkedő csővezeték közé egy (13) ellenállást iktatunk be, amely a (14) nyíláson keresztül eltávolítható vagy kicserélhető. Ennek a (13) ellenállásnak a szerepe a víz mozgását meglassítani, amikor az a diafragma hatása alatt visszafelé folyik és ennek következtében meglassítani magának a diafragmának mozgását, valamint az ezzel együttmozgó szelepét is. Ezzel szemben a légpárnának az a szerepe, hogy a diafragma mozgását megkönnyítse és függetlenítse a vízoszlop tehetetlenségétől. A készüléket kiegészítik a víz kiürítésére szolgáló (15) csap, a víz fölszínének beszabályozására szolgáló (16) csap, egy a diafragmát külső behatások ellen megvédő (17) tok és (18) harang, egy-egy az (1) szelep előtt és utána elrendezett (20, 21) manométer, egy (22) főcsap, egy a (8) tartány födelén alkalmazott (7) szabályozó szelep, valamint az ezen tartány megtöltéséhez és a vízszín szabályozására szolgáló (23, 24) dugaszok. A (4) ellensúly egy öntött csészéből áll, amely söréttel többé-kevésbbé megterhelhető. Az ellensúlyt annyira terheljük, hogy a (3) rúd (19) töm szelencéjének súrlódása legyő-