48482. lajstromszámú szabadalom • Kenőbél tengelyágyak és hasonlók számára

Mint azt a 4. ábra mutatja, a (6) harántzsinórok fölváltva a szövet két oldalán vannak elrendezve és emellett a hosszirányú (5) zsinórok alatt haladnak .tova, melyek meghatározott közökben a csoportokban elrendezett (2, 3, 4) zsinórok között fekszenek és arra szolgálnak, hogy a (6) harántzsinórokat helyzetükben tartsák. A rajz szerint ezen elrendezés folytán lapos bél képeztetik. A (2, 3, 4) zsinórok összetartására szolgáló (6) harántzsinórok egymástól aránylag nagy közökben vannak elhelyezve úgy, hogy a hosszzsinórok hajcsövessége nem befolyásoltatik. Azonban a bél végeinek közelében a harántzsinorok közelebb fekszenek egymáshoz, mint ez (7)-nél látható. Ezáltal a bél a végeken, a fölfüg^esztési helyeken merevíttetik. A (2) és (3) zsinórok célszerűen oly anyagból készülnek, mely a kenőanyagot gyorsan nagyobb mennyiségekben szívja be és szállítja tovább, míg az ezen zsinórok között bizonyos távolságokban elrendezett (4) zsinórok oly anyagból állíttatnak elő, mely a kenőanyagot az egyik zsinórcsoportról gyorsan a másikra viszi át. Legcélszerűbb a (2) zsinórokat gyapot és gyapjú keverékéből előállítani, a (3) zsinórokat gyapotból és a (4) zsinórokat juta, gyapjú és gyapot keverékéből készíteni. A zsinórok ezen összeállítása mellett azt találtuk, hogy a kenőbél még akkor is igen jól működik, ha a (4) zsinórok száma sokkal kisebb a (2) és (3) zsinórok számánál. Minthogy az (5) zsinórok és a páronként elrendezett (6) harántzsinórok főleg azt célozzák, hogy a zsinórokat összetartsák, ennélfogva az (5) és (6) zsinórok gyapotból és gyapjúból, vagy csak gyapotból készülhetnek. Célszerű az (5) zsinórokat gyapotból és a (6) zsinórokat gyapot és gyapjú keverékéből előállítani. A kenőbél (7) végein nyalábszerű részek vannak kiképezve, melyek fátyolszövetet adnak. Ezt a fátyolszövetet részben a hosszirányú zsinóroknak befelé álló rövid (8) végei és részben oly rövid zsinórvégek képezik, melyek hurokszerűen a zsinórokat összetartó harántzsinórok köré vannak fekf 2. — tetve, mint ezt (9, 10) és (11) jelzi. Minthogy az ekképen előállított fátyolszövet főleg a kenőanyagnak a bélről a tengelyágyra való átvitelére szolgál, ennélfogva a fátyolszövet részére oly anyagot kell választani, mely á kenőanyagot a tengelyágyra gyorsan átviszi. E célra a (10) zsinórvégek épúgy, mint a (4) zsinórok, célszerűen jutából és gyapjúból készülnek, míg a (11) zsinórvégek, melyek nagyobb számban vannak elrendezve, gyapotból és gyapjúból állíttatnak elő. A zsinórok viszonyát oly módon választjuk, hogy körülbelül hat (11) zsinórvégre két (10) zsinór vég jut. A fátyolszövet alsó részét két (6) harántzsinór és fölső részét két egymásmelleit fekvő hosszzsinór határolja (3. ábra). A fátyolszövet ezen kiképezés esetén kellő szilárdsággal és merevséggel bír. Az 1. ábra az új kenőbélnek fölfüggesztési módját mutatja. A hosszzsinórok végei (12) rudak köré fekszenek, melyek a (13) tartó (14) hüvelyeiben vannak ágyazva; a (13) tartó a (15) tengely fölött a tengelyszelencében van elrendezve. A 2. ábra szerint a bélvégei a (16) rudak köré vannak tekercselve, melyek végeiken fölfölé nyúló (17) végtámaszokkal vannak ellátva; az utóbbiak vízszintesre hajlított (18) végekkel bírnak, melyek a (13) tartó (14) hüvelyeibe lépnek. A 2. ábra szerint a tartó a tengelyágy (19) rézszelencéjére fekszik. A kenőbél lecsüngő zsákszerű (20) része által a (7)-nél bélvégekről benyúló fátyolszövet könnyű nyomással a (15) tengely kerülete felé szoríttatik. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál, melynél a bél végei nem nyúlnak oly magasra, mint az 1. ábra szerinti példánál, á fátyolszövetnek a tengely fölé való szorítása azáltal szabályozható, hogy a (16) rudak, — amelyekre a kenőból végei vannak fölfüggesztve, — többé vagy kevésbbé egymásfölé húzatnak. A bél fölfüggesztése természetesen különböző módon tövténhetik, csupán az a lényeges, hogy a zsákszerű (20) rész a kenyőanyagba merüljön és hogy a (8) fátyolszövet gyenge nyomással a tengelyágy kerületéhez feküdjék. Mint azt az 1. és 3. ábra mutatja, a kenő-