48456. lajstromszámú szabadalom • Kénesős sínbehaljási kontaktus

- 2 lényegesen rövidebb, mint az eddigi sínbehajlási kontaktusoknál, melyeknél (a) az •emelkedő csatorna öntöttvasdarabban a membrán alatt kezdődik és csak a membrán szélének megkerülése után emelkedik fölfelé. Ha ezenkívül a fémlemezt oly vastagra készítjük, hogy csak körülbelül 500. kg. nyomás alatt hajlik be annyira, kogy a kontaktus létesítéséhez szükséges mennyiségű kénesőt kiszoríthatja, a kénesőtartályt elzáró fémlemezt külön nyomólemez közvetítése nélkül, közvetlenül a sín talpával hozhatjuk érintkezésbe és a szokásos védő tokot elhagyhatjuk. ily sínbehajlási kontaktust az 1. ábra keresztmetszetben, a 2. ábra oldalnézetben mutat be. Az (1) fútósín és a vele (3) kajmokkal és (4) csavarokkal szilárdan összekötött (2) hossztartó közé szorított behajlási kontaktus általánosságban két erős (5) és (7) vas vagy acéllemezből áll, melyek szélei szorosan egymáson feküsznek és a lemezek között levő (8) üreget tömítve elzárják. A fölső (5) lemez egy oldalt alkalmazott (9) megvastagításában az üregből (nyomókamrából) közvetlenül a (11) kontaktusedénybe vezető rövid (10) csatorna van kiképezve. Az (1) sínnek, a kerék nyomása által okozott behajlása következtében a kénesővel telt (8) üreg megszükül és a kéneső a (10) csatornába fölemelkedik. A (11) kontaktusedénybe jutó kéneső a kontaktusedényben ismert módon a (12) kontaktus pecekkel jön érintkezésbe, vagy más módon létesít kontaktust, pld. az ismert (13) cseppentő edény által. Az (5) és (7) lemezek egymással csavarok segélyóyél kapcsolhatók, vagy össze is hegeszthetők. A (2) tartó gyanánt tetszőleges profilvas alkalmazható. A kapcsolás megkönnyítésére célszerű a fútósín profiljával megegyező profilú vasúti sín alkalmazása. Az (5) és (7) lemezek vastagsága célszerűen úgy választandó, hogy csak több tonna nyomás hozhassa létre a kellő mennyiségű kéneső kiszorítására szükséges behajlást. Ennek következtében a kénesős kontaktus véletlen vagy rosszakaratú ütésekkel szemben érzéketlen. E nagy nyomás a nyomóedénynfek a sín talpán, illetve a (2) hossztartóan való szilárd fekvését is biztosítja. A kénesőnek ennek következtében a lemezre nem kell nyomást gyakorolnia, mint a-vékony membránnál, hogy azt a sínekhez szorítsa, ezért a kontaktusedényt a nyomókamara fölső fölületéhez tetszőlegesen közel helyezhetjük el. Ez szintén lényeges előny, mert a kontaktusedény csekély magassaga miatt a védőszekrény alkalmazása is könynyebb. A sínbehajlási kontaktus másik foganatosítási alakja a 3. ábrán látható. E foganatosítási alaknál a nyomókamara födele ugyancsak vastag feneke azonban lényegesen vékonyabb (14) lemez. E lemez pld. oly vastagra készíthető, hogy külön nyomótányér alkalmazása fölösleges legyen. E nyomólemezt a fémből készült (15) védőtok veszi körül, mely alső külső fölületével (2) hossztartón fekszik föl. A nyomólemez és a védőtok a széleiken és a középpontjukon érintkeznek egymással. E fölfekvés pontos beállítására (16) nyomódarab alkalmazható. Miután a nyomókamara nagy nyomásnak állhat ellen, külön (2) tartó alkalmazása mellőzhető és a nyomóedény különösen annak az 1. ábra szerint való foganatosítási alakja a futósín alatt a talpfára fektethető (4. ábra). A (2) tartó egyúttal a nyomókamara fala gyanánt is kiképezhető, mint az az (5) ábrán látható. A leírt sínbehajlási kontaktus teljesítménye lényegesen fokozható, ha a sín behajlását a nyomókamara falaira nyomódarabok által visszük át, melyek a nyomólemezen közel ennek széléhez fekszenek föl. Ily sínbehajlási kontaktus a (6) ábrán keresztmetszetben látható. A fölső (5) nyomólemez itt nem közvetlenül a futósín alatt fekszik, hanem (17) nyomódarab van közbeiktatva. Ez széleivel (a) pontokon a fölső nyomólemezen fekszik föl. A nyomódarab fölső fölülete közvetlenül a síntalpon fekhet föl, vagy mint az a rajzon látható, cél-