48434. lajstromszámú szabadalom • Elektromos transzformátorkemence kohászati célokra

zés ama tény fölismerésén alapszik, hogy a szóródási erővonalak száma sokkal nagyobb a törzsek amaz oldalfölületein, melyeket az. egymáson fekvő bádoglemezek élei alkotnak, mint azokon, melyeket a két szélső lemez alkot. Ezt a tényt az magyarázza, hogy a lemezekben keringő örvénylő áramok az erővonalaknak a lemezek szélességi irányában való kilépését meggátolják. Találmányunk szerint a szóródás meggátlására a mágnestörzseknek a szélső lemezek által alkotott fölületét jóval szélesekre vesszük, mint az egymásra fekvő bádoglemezek által alkotott fölületét, más szóval, a lemezek szélességét az egymásra fekvő bádoglemezek vastagságának összegénél nagyobbra vesszük. Ezáltal hosszúkás négyszögkeresztmetszetű mágnestörzseket létesítünk. Az @lvasztócsatornák, melyek az ekként alkotott szárakat veszik körül, jóval hoszszabbak, mint az egyenlő keresztmetszetű, négyzet- vagy köralakú törzsek körül kiképezett csatornáké, minek megfelelően a csatornákban levő olvasztandó anyag ellenállása is nagyobb az indukált árammal szemben. Az ellenállás nagyobbítása mint ismeretes, a fáziseltolódást csökkenti, tehát a hatást kedvezőbbé teszi. Ha a transzformátormag két törzsét öszszekötő jármok egyenes, a szárakra merőleges, lamelláit rudak gyanánt volnának kiképezve, a kéttörzsű váltakozóáramú transzformátornak a találmány szerint kiképezett törzseit, ha azt a föltételt, hogy a törzseket és jármokat alkotó bádogok egymással érintkező élei egymást az ütközés helyen ne keresztezzék, teljesíteni akarnók, az alaprajzban akként kellene fölállítani, hogy keskeny homlokfölületük egymás felé forduljanak, illetve mindkét szár keresztmetszetének hosszú tengelyei egy egyenesbe essenek. Ekkor azonban a kemence alakja, mint azt könnyen beláthatjuk, igen kedvezőtlen, vagyis a kemence fölülnézetben aránytalan hosszú és keskeny és a két törzs között levő, a munkatér gyanánt szolgáló, kiszélesített olvasztótér, melybe a törzseket körülvevő olvasztócsatornák torkollanak, nagyon kicsi volna. Mindkét hátrányt elkerüljük és igen kedvező viszonyokat létesítünk, ha a törzseket egymáshoz viszonyítva 90°-kal elforgatjuk úgy, hogy a két törzsnek szélesebb oldalfölületei forduljanak egymás felé, tehát keresztmetszetüknek rövidebb tengelyei essenek egy vonalba; ennél az elrendezésnél a kemence alaprajzban nem igen fog a négyzetalaktól eltérni és a kiszélesített munkatér fölülete elég nagy lehet. Minthogy azonban a törzsek ily viszonylagos helyzeténél a törzseket alkotó lemezek nem esnek ugyanazokba, a törzseket összekötő tengellyel párhuzamos síkokba, hanem ezekre merőlegesen állanak, ebben az esetben, ha azt a föntebb jelzett föltételt, hogy a törzsek ós jármok bádogai egymást az érintkezés helyén ne keresztezzék, teljesíteni akarjuk, nem lehet a jármok mindkét végét egyenesen alkotni, hanem a jármokat akként meg kell görbíteni, hogy azok két vége egymással párhuzamos legyen. A jármokat a találmány szerint félkörben görbítjük meg, melynek belső átmérője a jármok között levő távolsággal egyenlő, síkja pedig a kemencének a törzseket alkotó bádogokkal párhuzamos függélyes középsíkjára merőleges és célszerűen vagy a kemeneének a két szár hosszanti középtengelyén átmenő középsíkjába esik, vagy pedig erre merőleges, tehát vízszintes. Ennek az utóbbi elrendezésnek még az is előnye, hogy a kemence olvasztóterét lefödő boltozat vagy lemez, illetve a kemencefödélben, esetleg alkalmazott ajtó kényelmesen hozzáférhető és a kemence javítása stb. céljából könnyen leemelhető, továbbá, hogy a fölső járom az új elrendezésnél a kemencebélésnek csak igen kis részét födi el, főleg mert a járom nofflga is igen keskeny és ezért a kemencebélés megújításánál helyén is maradhat. A találmány alapelve szerint még forgóáramú kemencéket is minden szerkesztési nehézség nélkül lehet akként kiképezni, hogy azokkal a föntebb jelzett előnyöket