48421. lajstromszámú szabadalom • Szivarvágó
Az (a) és (b) részeknek egymásföJé való mozgatása alkalmával az (1) lyukba helyezett szivarhegy az (1) lyuk és az (m) kivágás élei által ollószerűen levágatik. A (g) dudorszerü kibővítésekben a (h) orrok számára kiképezett hornyok hossza a (lyuk átmérőjével egyenlő ugy, hogy a szivarhegy levágása számára elegendő nagy járat biztosíttatik. Hogy a szivarvágó használata alkalmával homorisztikus hatást is kiváltson, az (a) rész elülső fölülete és a (b) résznek alatta lévő fölülete nyomás vagy domborművű sajtolás útján egy emberi vagy állati fejnek torzábrázolatával van olykép ellátva, hogy az (1) és m) kivágások a szivarvágó működtetése közben a szájmozgást utánozzák. A (b) részben alkalmazott rézsútos irányú hosszúkás lyuk által a (b) rész fölületén föltüntetett alsó állkapocs ferdén mozgatható. A tréfás hatást továbbá még azáltal is növelhetjük, hogy a szemek helyén az (a) részben lyukakat alkalmazunk, míg a szemek ábrázolata a (b) résznek alatta levő fölületén van. A szemek különböző helyzetei által a szivarvágó használata közben természetes vagy torzított szemmozgások utánozhatok. Hogy a (b) részen levő ábrázolatot a rajta mozgó (a) résznek súrlódása által való elpusztításától megóvjuk, a szivarvágót úgy képezzük ki, hogy csak a vágószáj részei érintik egymást, amint az a 3. ábrán a (b) részben alkalmazott (1) körkivágás (n) szélének befelé való hajlítása által jelezve van. Ezáltal az (a) és (b) részeknek egymással szemközti fölületei egymással nem érintkezhetnek és bizonyos súrlódással feszülnek egymásra, mely súrlódás hozzájárul ahoz, hogy a szivarvágót kihúzott vagy összetolt állapotban rögzítse Az (a) (b) részeknek kiélezett vágófölületeifc domborúan képezhetjük ki, oly célból, hogy egyrészt a szivar hegye ívalakban vágasáék le és másrészt, hogy a kiálló vágószáj által az ábrázolat tréfás hatását növeljük. A találmánybeli szivarvágó egyes részeinek elrendezésében és méretviszonyaiban természetesen a kívánalmakhoz képest változtatásokat eszközölhetünk, anélkül, hogy ezzel a találmány keretét túllépnők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lapos mellényzsebalakban kiképezett szivarvágó, amely két egymással egyenes vonal mentén eltolható részből áll, mely részek egy ollószerűen működő késélek által határolt, egy emberi- vagy állati fej torzábrázolatának száját alkotó, a szivarhegy befogadására szolgáló nyílást képeznek, a melyek továbbá a szivarvágó működtetése közben való kényelmes kezelés céljából az újjak számára való lyukakkal vannak ellátva, és amelyek végül rugalmas nyomás által rögzíttetnek a vágáshoz szükséges járatot határoló vezetékükben úgy kihúzott, mint összetolt helyzetükben. 2. Az 1. pontban igényelt szivarvágó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a két (a b) résznek szándékolatlan oldása ellen való biztosítására és ezen részek mozgásának mindkét irányban való határolására a vezetékül szolgáló visszahajlított (f) szélekben dudorszerü (g) kibővítések által hornyok vannak kiképezve, amelybe a (b) rész (e) vezető széleinek kiugró (h) orrai nyúlnak. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt szivarvágó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kiugró (h) orrok a (b) részből kiinduló rugalmas (k) karokon vannak elrendezve és a vezető hornyokban minkori helyzetükben rögzíttetnek. 4. Az 1. pontban igényelt szivarvágó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b) résznek a vágószájat határoló (n) széle befelé van hajlítva úgy, hogy az (a) és (b) részeknek egymással szemközt fölületei egymástól távol tartatnak. (1 rajzlap melléklette.) IAIIA8 RÉSZVÉNY TMt8A8ÁO NVCMtwLlA 0UOAPK