48412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék műselyemfonalak előállítására

- 50 — A függélyes állványzaton alkalmazott lemezek vagy lécek (15a) bevágásokkal bírnak, melyek a (15) orsók ágyazására szolgálhatnak, mely esetben az orsók tengelyei e bevágásokban szabadon foroghatnak. A (15a) bevágások alatt (21) teknők vannak alkalmazva, melyek (22) fonalvezetőkkel bírnak; az utóbbiak például üvegrúdból állhatnak. A (22) fonalvezetők fölött további (23) fonalvezetők vannak elhelyezve és pedig oly módon, hogy a (22, 23) fonalvezetők összekötővonala bizonyos hajtással bír. Az alsó (1) állványzat végül (24) motollákkal van fölszerelve, melyek szembenfekvő (25) fonalvezetőkkel bírnak és a (26, 27) fogaskerekek segélyével a (28) tengelyről hajtatnak. A gép következőképen dolgozik: A nyersanyag (illetve cellulózaoldat vagy hasonló), melyből a fonalak fonandók, megfelelő nyomás mellett (7)-nél az (5) tartányba vezettetik, melyből a (6) csövön át a (4) elosztócsőbe kerül és ezt megtölti. Ha a (9) csapok nyitva vannak, akkor a nyersanyag a (10) nyomócsövekbe hatol, melyekből a (12) nyílásokon át vékony fonalak alakjában kiszoríttatik. A fonalak a szabad levegőn lépnek ki a nyomócsövekből és a fonal súlyánál fogva függélyesen leesik és a megfelelő (13) edénybe hatol. A nyomás kezdetén a fonal szabad végét oly módon dugjuk át a (14) nyíláson, hogy e nyílásból kissé kiáll. Ezután a fonalat magára hagyjuk és a (13) edényben önműködően, valamint szabadon egymás fölött fekvő menetekké tekercselődik. Ha a (13) edényben a fonal a kivánt mennyiségben (például egy köteg) föltekercselődött, akkor a (9) csapot elzárjuk. Ezután a fonalnak — mely eközben kellően megkeményedhetett és megszáradhatott, hogy bizonyos húzásnak ellentállhasson — az edény fenekéből kiálló végét kihúzzuk, a (16) fonalvezetőn átdugjuk és a (Í5) orsóra erősítjük, melyre azután a (13) edényből a (14) nyíláson át kilépő összes fonal fölesévelődik. j Miután a fölcsévelt fonalat kellő ideig nyugalomban hagytuk, az orsókat ágyazásaikból eltávolítjuk és a (15a) bevágásokba helyezzük, melyekben az, orsók tengelyei szabadon forgathatók. A fonal szabad végét a (21) teknőben a (22) fonalvezető alatt, majd a (23) fonalvezető fölött és erre a (25) fonalvezetőn áthúzzuk és a (24) motollára erősítjük, melyre a fonal fölgombolyodik és annyi köteget képez, mint ahány (15) orsót alkalmazunk. A (21) teknő vizet tartalmaz, hogy a fonal megnedvesíttessék és a nyersanyag előállításánál használt alkoholt visszanyerhessük. Ha a fonal útjában több teknőt alkalmazunk egymás mögött, akkor az alkoholt rendszeresen visszanyerhetjük. A teknőt, illetve teknőket a (13) edények és a (15) orsók között is elrendezhetjük, mimellett a készülék többi részei változatlanul maradnak. Végül a teknőket teljesen el is hagyhatjuk, anélkül, hogy ezáltal a találmány terjedelmét befolyásolnék, mert a,Z . 3r cél, amelyre ezek a teknők szolgálnak, nem tartozik a tulaj donképeni fonalelőállításhoz. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás műselyemfonalak előállítására, jellemezve azáltal, hogy a nyersanyagra egy nyomóelem előtt nyomást fejtünk ki és hogy a kiszorított fonal ebből az elemből kilépve, önműködően föltekercselődik. 2. Készülék az 1. igénypont szerinti eljá; rás foganatosítására, jellemezve a bizo-I nyos számú (10) nyomócsövet tartó (4) elosztócső által, mely a nyersanyag (5) készlettartányával van összekötve, jellemezve továbbá fölül nyitott fenekeikben pedig nyílással biró (13) edények által, melyekben a fonal szabadon föltekercselődhetik; jellemezve végül (15) orsók sorozata által, melyeket a (17) tengely a (20) tárcsák segélyével súrlódás által forgat és melyek részére (15a) bevágásokkal ellátott lemezek vagy hasonlók vannak csapágyak gyanánt el-