48349. lajstromszámú szabadalom • Ovális karmantyús betoncső

1. ábráján a találmány szerint kiképezett két összeillesztett csődarab függélyes hosszmetszete látható, a 2. ábra a csőnek felerészben az, I—I, és felerészben a II—II sík szerint vett függélyes keresztmetszete, a 3. ábra a cső karmantyús részének elölnézete, a 4. ábra az 1. ábra alsó részének nagyobb léptékű részletrajza, az, 5. ábra két összeillesztendő csődarab vízszintes hosszmetszete, míg a 6. ábra egy nagyobb méretű cső kiviteli alakját mutatja. Amint az 1. ábrán látható, az, összeillesztendő (a, b) csövek egyike körülmenő (c) karmantyúval van ellátva, amely azonban csak a cső fölső és oldalsó részein áll ki a csőköpeny fölületéből, alsó részén azonban a sarkon (d) talprészbe megy át (3. ábra) s azzal egy síkban fekszik, vagyis a talp és karmantyú alsó fölülete közös síkkal van határolva. A karmantyú belső fölülete könnyebb illesztés, céljából kis mértékben kúpos. Ennek megfelelően a (b) cső, amint a 2. ábra jobb felében látható, a (c) karmantyúba illeszkedően van kiképezve, vagyis annak alsó (d) talprésze, valamint fölső (e) gerincbordája el van hagyva, mindazonáltal oly [módon, hogy megkívántatott falvastagsága meg ne gyöngíttessék, hanem hogy az köröskörül egyenlő erős maradjon. Egyrészt a jó tömítés biztosítása, és másrészt a pontos összeillesztés elérhetése céljából a (c) karima belső fölületén alul (f) bordák vannak elrendezve. A rajzbeli kiviteli példán három ilyen borda látható, de alkalmazhatunk esetleg kettőt is kétoldalt elrendezve, vagy akár háromnál is többet. Karmantyús csöveket általában úgy szoktunk összeilleszteni és tömíteni, hogy a karmantyú belső fölületét alsó részében kikenjük cementhabarccsal, azután beleillesztjük a csatlakozó csőrészt, s erre köröskörül betömködjük a habarcsot a karmantyú alá. A karmantyú belső átmérőjének mindig valamivel nagyobbnak kell lennie a csatlakozó csővég külső átmérőjénél, hogy ez utóbbi könnyen betolható , legyen, és ne szoruljon. Ha már most ily | körülmények között esetleg nem a kellő I sűrűségű habarcsot alkalmazzuk a kar| mantyú kiöntéséhez, hanem annál sűrűbbet , vagy hígabbat, akkor a két csatlakozó cső! rész esetleg nem fog egyenlő szintbe kerülni és így az illesztési helyen egy lépcső fog keletkezni, ami különösen a cső alsó részében igen hátrányos, minthogy iszap lerakodására nyújt alkalmat. Ennek elkerülésére rendezzük el már most az (f) bordákat, még pedig oly méretűeket, hogy a csatlakozó csőrészek pontosan egy szintbe kerüljenek. Ezen bordák azután meggátolják azt, hogy a habarcs azontúl, hogy a csatlakozó cső a kellő helyzetbe jutott, kinyomődjék a karmantyú hézagából. A csatlakozó cső ekkor úgyszólván csak egyes pontokon fekszik föl, annyival is inkább, j mivel az (f) bordák is kifelé csekély esés-I sel bírnak. Ennélfogva a habarcs a karmantyúnál lévő hézagot teljesen kitölti és tökéletes tömítést biztosít. A karmantyú többi részeit ismert módon (g) cementhabarccsal vagy más alkalmas tömítőanyaggal kitömködjük és végül kívül is rávíve, megfelelő mennyiségű habarcsot, azt a fölületen köröskörül simára elkenjük. Annak, hogy a (c) karmantyú alsó fölülete a- csőtalp alsó fölületével egy síkban fekszik, az a nagy előnye, hogy a csőárkot nem kell az illesztési helyeken a csőkarima fölvételére kimélyíteni, hanem azt teljesen egyenes fenéikkel áshatjuk s ezáltal egyszersmind a csőnek pontosabb és szilárdabb fölfekvését is bizosíthatjuk. ! Ezáltal elérjük továbbá azt is,, hogy a cső i alsó részében a tömítendő (h) rés (1. ábra) ' mindig magasabban fekszik az árok fene| kénél úgy, hogy ahhoz a cső fektetése után is hozzáférhetünk. Különösen olyan helye| ken, ahol a talajvíz van, rendkívül nagy ! fontossággal bír ez a körülmény. Az ed' digi karmantyúval ellátott csöveknél — I akármilyen keresztmetszettel bírtak is | azok — ily esetben szinte lehetetlen volt a helyes tömítés, minthogy a csőárokban a I karmantyú számára helyenként gödröket kellett ásni, ezek az árkok azonban azon-