48344. lajstromszámú szabadalom • Differenciális visszaszökéssel bíró löveg

lövegcsövet előreszökött helyzetében tün­teti föl. A 4. ábra metszet a 2. ábrának M—M vo­nala szerint. Az 5—7. ábrák részletrajzok. Az (a) hengeres toldattal ellátott (A) lö­vegcső (2. ábra) a csapok körül forgatható (C) ágyazatnak (B) csúszó hüvelyében van el­rendezve. A lövegcső a mellső részén elren­dezett (D) bajonett segélyével kapcsolódik a (B) hüvellyel és egy vagy két (E) foga­zott rúddal van ellátva, melyeknek fogazása az ágyazathoz erősített ós önműködő rugók­kal ellátott (P) reteszek fogazásának felel meg. A fogazott rúdnak és a reteszeknek fo­gazása olyan, hogy azok a visszaszökés alatt egymáson elcsúsznak és az ellenkező irányban való mozgásnál a légcsövet meg­akasztják. A (C) ágyazat a (G) és (H) spirálrúgók által van körülvéve, melyek hátul az ágya­zatnak (K) toldatára, elől pedig egy mellső hüvelynek (L) vállrészéhez támaszkodnak. A (H) rúgó, melyet tompító rúgónak nevez­hetünk, erősebb a (G) rúgónál. Ezen rugók az (M) csuszka közvetítésével támaszkodnak egymásra. Ezon esetben, a melyben a (G) rúgó több egyenlő vagy különböző menetirányú rugó­ból van összetéve, ezen részek is csúszkák által lehetnek egymástól elválasztva. A ru­gókat az (N) és (0) hüvelyek veszik körül. Az előreszökés művelete ezek után köny­nyen megérthető. Ha az (P) reteszeket megfelelő fogantyú segélyével lenyomjuk, a kifeszítő rugók nagy sebességgel kilökik a csőtartó hüvelyt. Köz­vetlenül ezen mozgás vége előtt egy az ágyazaton elhelyezett ütköző a csappantóra ütést gyakorol és a löveget elsüti. A lövegcső ekkor visszaszökik, amikor is a lövegcső alján elrendezett fogazott rúd a reteszek fogazásán elcsúszik, míg a vissza­szökési sebesség megsemmisült. A (H) tom­pító rúgónak föladata a nagy szög alatt végzett lövéséknél keletkező visszaszökési energiának fölöslegét fölemészteni. A löveg­cső tengelyéhez majdnem koncentrikusan elhelyezett rugóknak elrendezése által a vissza- és az előreszökésnek erőhatása a visszaszökő tömegnek majdnem súlypontjá­ban lépnek föl úgy, hogy hajlító erők nem lépnek föl. A fogazott rúd fogainak a hátraszökés alatt létrejövő kopásának megakadályozására a reteszek önműködő készülék által szabá­lyoztatnak, mely a fogaknak csak a lövegcső visszaszökésének vége felé való fölemelke­dését engedi meg. A biztonság növelésére a lövegcső és az ágyazat között a (P) puffert (sűrű olajjal megtöltött hengert) rendezzük el (1. ábra), mely rugók visszahozóval ellátott hydrauli­kus fék gyanánt működik a lökések kikerü­lése céljából. Az 1. ábrában föltüntetett lövegtalp csúszó saruval van fölszerelve. Az 5. ábra a lövegtalpat összerakva tün­teti föl, mely ezen helyzetében valamely állat hátára rakható. A hüvelyéről leszerelt lövegcső és a 2. ábrában föltüntetett helyzetben lévő ágyazat külön-külön egy-egy rakományt képeznek. A 6. ábra a lövegcsövet coaxialisan kö­rülvevő rúgó elrendezésnek egy módosítá­sát tünteti föl, mely a tábori lövegeknél az előreszökési állásban van föltüntetve. A 7. ábra metszet a 6. ábrának N—N vonala szerint. Ezen foganatosításnál a rugók egymástól különböző átmérővel biró bét részben van­nak elrendezve (6. ábra), hogy a lövegcső külső körvonalaihoz jobban hozzá illeszked­jenek. A hüvely a lövegcső mellső karimájához van csavarolva és az egyik rúgót veszi körül. A hüvely a lövegcsőnek forgó csapos ágya­zatában mozog, mely a lövegtalpon nyug­szik és mely a másik rúgóval van ellátva, Ezen két rugó a két (Q) csúszó gyűrűre tá­maszkodik, melyek ismét a hüvelynek hossz­irányú (R) kivágásain átnyúló kiszögeléseik­kel támaszkodnak egymásra úgy, hogy a rugók egyidejűleg mozognak el. A lövés végén föllépő esetleges lökések-

Next

/
Thumbnails
Contents