48344. lajstromszámú szabadalom • Differenciális visszaszökéssel bíró löveg

lövegcsövet előreszökött helyzetében tünteti föl. A 4. ábra metszet a 2. ábrának M—M vonala szerint. Az 5—7. ábrák részletrajzok. Az (a) hengeres toldattal ellátott (A) lövegcső (2. ábra) a csapok körül forgatható (C) ágyazatnak (B) csúszó hüvelyében van elrendezve. A lövegcső a mellső részén elrendezett (D) bajonett segélyével kapcsolódik a (B) hüvellyel és egy vagy két (E) fogazott rúddal van ellátva, melyeknek fogazása az ágyazathoz erősített ós önműködő rugókkal ellátott (P) reteszek fogazásának felel meg. A fogazott rúdnak és a reteszeknek fogazása olyan, hogy azok a visszaszökés alatt egymáson elcsúsznak és az ellenkező irányban való mozgásnál a légcsövet megakasztják. A (C) ágyazat a (G) és (H) spirálrúgók által van körülvéve, melyek hátul az ágyazatnak (K) toldatára, elől pedig egy mellső hüvelynek (L) vállrészéhez támaszkodnak. A (H) rúgó, melyet tompító rúgónak nevezhetünk, erősebb a (G) rúgónál. Ezen rugók az (M) csuszka közvetítésével támaszkodnak egymásra. Ezon esetben, a melyben a (G) rúgó több egyenlő vagy különböző menetirányú rugóból van összetéve, ezen részek is csúszkák által lehetnek egymástól elválasztva. A rugókat az (N) és (0) hüvelyek veszik körül. Az előreszökés művelete ezek után könynyen megérthető. Ha az (P) reteszeket megfelelő fogantyú segélyével lenyomjuk, a kifeszítő rugók nagy sebességgel kilökik a csőtartó hüvelyt. Közvetlenül ezen mozgás vége előtt egy az ágyazaton elhelyezett ütköző a csappantóra ütést gyakorol és a löveget elsüti. A lövegcső ekkor visszaszökik, amikor is a lövegcső alján elrendezett fogazott rúd a reteszek fogazásán elcsúszik, míg a visszaszökési sebesség megsemmisült. A (H) tompító rúgónak föladata a nagy szög alatt végzett lövéséknél keletkező visszaszökési energiának fölöslegét fölemészteni. A lövegcső tengelyéhez majdnem koncentrikusan elhelyezett rugóknak elrendezése által a vissza- és az előreszökésnek erőhatása a visszaszökő tömegnek majdnem súlypontjában lépnek föl úgy, hogy hajlító erők nem lépnek föl. A fogazott rúd fogainak a hátraszökés alatt létrejövő kopásának megakadályozására a reteszek önműködő készülék által szabályoztatnak, mely a fogaknak csak a lövegcső visszaszökésének vége felé való fölemelkedését engedi meg. A biztonság növelésére a lövegcső és az ágyazat között a (P) puffert (sűrű olajjal megtöltött hengert) rendezzük el (1. ábra), mely rugók visszahozóval ellátott hydraulikus fék gyanánt működik a lökések kikerülése céljából. Az 1. ábrában föltüntetett lövegtalp csúszó saruval van fölszerelve. Az 5. ábra a lövegtalpat összerakva tünteti föl, mely ezen helyzetében valamely állat hátára rakható. A hüvelyéről leszerelt lövegcső és a 2. ábrában föltüntetett helyzetben lévő ágyazat külön-külön egy-egy rakományt képeznek. A 6. ábra a lövegcsövet coaxialisan körülvevő rúgó elrendezésnek egy módosítását tünteti föl, mely a tábori lövegeknél az előreszökési állásban van föltüntetve. A 7. ábra metszet a 6. ábrának N—N vonala szerint. Ezen foganatosításnál a rugók egymástól különböző átmérővel biró bét részben vannak elrendezve (6. ábra), hogy a lövegcső külső körvonalaihoz jobban hozzá illeszkedjenek. A hüvely a lövegcső mellső karimájához van csavarolva és az egyik rúgót veszi körül. A hüvely a lövegcsőnek forgó csapos ágyazatában mozog, mely a lövegtalpon nyugszik és mely a másik rúgóval van ellátva, Ezen két rugó a két (Q) csúszó gyűrűre támaszkodik, melyek ismét a hüvelynek hosszirányú (R) kivágásain átnyúló kiszögeléseikkel támaszkodnak egymásra úgy, hogy a rugók egyidejűleg mozognak el. A lövés végén föllépő esetleges lökések-