48309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyolvasztók és konverterek egyenletes biztosítására

Megjelent 1910. évi március hó 15-éi>. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI WB HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 48309. szám. Xll/d. OSZTÁLY Eljárás nagyolvasztók és konverterek egyenletes üzemének biztosítására. GAYLEY JAMES K0H0MÉRNÖK NEW-YORKBAN. A bejelentés napja 1909 junius hó 21-ike. Találmányom tárgya a nagyolvasztók, konverterek stb. iizemére vonatkozik és pedig első sorban a levegő bevezetésének javított módszerére, melyre az jellemző, hogy a levegő nedvességtartalma aránylag igen csekély és közel egyenletes. Eddig a szárított levegő bevezetésére szolgáló berendezések léghűtőkészülékeit akként szerkesztették, hogy a levegő nedvességtartalmát lehetőleg kicsivé és egyenletessé tehessük, hogy így a nagyolvasztó vagy konverter teljesítményét fokozzuk, működését egyenletesebbé tegyük és jobban szabályozzuk. Eddig az egyedüli cél, melyet elérni kívántak és el is értek, a nedvességtartalom egyenletessé tétele volt. Úgy tapasztaltam már most, hogy a nagyolvasztó vagy konverter egyenletes üzemének biztosítására igen fontos az, hogy a levegő nedvességtartalma ne csak közel egyenletes legyen, hanem hogy hőmérséklete is lehetőleg állandóan ugyanaz legyen, mikor a fúvógépbe belép, hogy így a fúvógép, tehát a nagyolvasztó vagy konverter is oly levegőt kapjon, mely ne csak nedvességtartalma, hanem súlya tekintetében is ugyanaz maradjon. A levegő mennyiségét a fúvógép bizonyos tekintetben a térfogatot véve figyelembe, megméri és megmért mennyiségben szállítja tovább, ha tehát a fúvógépbe vezetett levegőnek hőmérséklete változó, a fúvógép nem fog azonos súlyú levegőt szállítani, tehát a kohászati folyamat lefolyása sem fog mindig ugyanaz lenni, mert ennek feltétele az, hogy a szállított levegő súlya állandó legyen. Ezt az állandó súlyt csakis akkor érhetjük el, ha a levegőt, mielőtt a fúvógépbe jutna, oly kezelésnek vetjük alá, mely súlyát és nedvességtartalmát állandóvá teszi. Az eddigi szárítóberendezéseknél a fúvógép a nagyolvasztó közelében volt elrendezve, míg a fogyasztó- vagy szárítóberendezést a fúvógépektől nagyobb távolságban alkalmazták, mely távolság a gép nagyságától és a nagyolvasztóhoz tartozó különböző épületektől függött. Ennek következtében ezeknél a berendezéseknél a szárítóberendezéstől a fúvógépekhez vezető csövek hossza igen nagy volt, miből bizonyos, eddig föl nem ismert hátrányok származtak. Úgy tapasztaltam, hogy ezeknek a csöveknek nagy hossza a fúvógépekhez vezetett levegő súlyának nagymérvű változását idézte elő. Ezek a csövek vagy vezetékek ugyanis aránylag vékony vas- vagy acélbádogból készülnek és nappal a nap hősugarainak, éjjel a hidegebb levegő ha-