48263. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tengeri aknarobbantó, mely úszóakna gyanánt is használható

kötve és melyeknek egyike a (k) kontaktus rézburkolatára van erősítve és tekercsszerűen meg van görbítve, hogy a kontaktus mozgásait kövesse, míg a másik vezeték az (a) köpenyben az (o) elektromos áramforrás (célszerűen száraz telep) egyik (m) polusához halad. Az elektromos áramforrás másik (n) pólusa a (q) vezeték által egy az elektromos áramforrás alatt elrendezett (q) áramzáródarabbal van összekötve. A telep köpenye csavarkötés által egy (r) kengyellel van oldhatóan összekötve, mely kengyel az (a) köpeny fölső nyílását befödő' és idegen testek belépését megakadályozó (s) lemezt, valamint az áramforrás kiemelésére szolgáló (t) gyűrűt tartja. A (k) kontaktus és a q) áramzáródarab között a víz által oldható (u) biztosíték van elrendezve, mely a köpenyfal megfelelő lyukain átdugott kősodarabból, szalmiákból, megolvasztott cukorból vagy hasonlóból áll. Hasonló (ul) biztosítékot dughatunk át a köpenynek az (r) kengyel nyílásával megegyező nyílásain és a kengyelen mely biztosíték azután a rajta függő áramforrás tartására szolgál. Továbbá a robbantótöltet és az elektromos áramforrás között időzítőszerkezetet rendezhetünk el, mely a föltüntetett példánál (v) horgariysávokból és (x) rézsarukból áll, melynek az (a) tokon harántirányban vannafc átdugva és a köpeny derékszögalakú (al, a2) támaszai között vannak ágyazva, valamint (w) csavarok által tartatnak össze. A horganysávok át vannak törve, hogy az (u) biztosítékot átbocsássák. A horganysávoknak keskenyebb, egyenes vonalakkal ellátott (vl) részei az időzítésnek megfelelően nagyobb vagy kisebb szélességben lehetnek kivágva. A horganysávok és rézsaruk a reájuk ható tengervízzel együtt gálvánelemet képeznek, melynek működésénél a horganysávok fokozatosan megrongálódnak és végül a kivágott (vl) helyeken elszakadnak. Hogy már most a megrongált horganysávrészek a reájuk támaszkodó áramforrás lesülyedését ne gátolják, továbbá a (q) áramzáródarab és a (k) kontaktusdarab között az érintkezés biztosan bekövetkezhessék, a (w) csapokra (y) tekercsrugók vannak tekercselve, melyek szabad végükkel az (a) köpeny külső fölületére nyomást fejtenek ki és mely rugók a (vl) sávrészek megrongálása után a második támaszpontjukat képező (w) csapokat és így az ezzel összekötött horganydarabokat és rézsarukat két oldalt kifelé ledobják. Rézsarú és horganysávok holyett más oly anyagok is alkalmazhatók, melyek a tengervízzel, mint másodrendű vezetővel, galván elemet képeznek. Az ilymódon berendezett rombolót a tengeri akna külső oldalára erősítjük és pedig legcélszerűbben drótok segélyével, melyeket a fölső köpenyvég közelében levő (a3) lyukakon, valamint a köpeny alsó (z) elzárófödelén alkalmazott (zl) fülön húzunk át. A romboló működési módja a következő: Ha a tengeri akna oly időpontban szakad el lehorganyzásától, melyben a biztosításra szolgáló oldható (u) illetve (ul) testek már fölemésztettek, akkor a tengeri akna a fölhajtó erejének megfelelő erővel a víz fölszínére emelkedik. E fölfelé való mozgásban a rombolónak szabadon mozgatható (k) kontaktusa is részt vesz. Ha a tengeri akna a víz fölületére ért, akkor fölfelé való mozgása befejeződik, míg a kontaktus tehetetlensége folytán még tovább fölcsapódik és a (q) áramzáródarabhoz fekszik, miáltal az áramforrás áramköré záratik és a robbantógyutacs, valamint a robbantótöltet fölrobban. Ez a robbanás azt eredményezi, hogy a tengeri akna falai átüttetnek és a tengeri akna szintén fölrobban vagy lesülyed. Ha a tengeri akna (az elhelyezésétől Bzámított) előre meghatározott idő elteltével hatástalanná teendő, akkor a rombolót ezen előre meghatározott időre időzítjük, amennyiben megfelelő számú horganyzárrészeket kivágunk. Ezen idő elteltével a vízben oldódó (u) illetve (ul) biztosítékokon kívül a még jelenlevő horganysávrészek is fölemésztettek, a horganysávrészek végdarabjai a leszakítórugók által kifelé ledobatnak és az ennekfolytán támaszát elveszítő áramforrás önsúlyánál fogva leesik, mimellett a (q) áramzáródarab a (k) kontak-