48249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szer fémeknek fémfölületekre való lecsapására

korlatban eltekinteni nem lehet, ezen eseteket, illetőleg a találmány szerint sajátosan akként járunk el, hogy a ható alkatrészekhez oly közömbös anyagot adagolunk, mely ezen alkatrészeket rendszerint száraz állapotban tartja. Ezen célnak tökéletes elérését teszi lehetővé a poralakú, talkkő vagy zsírkő néven ismeretes anyag. Némely esetben továbbá célszerűnek mutatkozik az, hogy az elektropozitiv fém külön megvédessék a többi alkatrésztől, melyek gyors oxydálást okozhatnak, ha nincsenek eléggé száraz állapotban. Ezen célból a találmány szerint egy közömbös anyagból, pl. paraffinbői, gyantából, naftáimból álló védő burkolatról gon- j doskodunk. Ezt- előzetes kezeléssel akként I állítjuk elő, hogy a porított fémet rövid ideig, az említett közömbös anyagnak megfelelő illó anyaggal készített oldatába merítjük és azután a fémet az oldattól, ennek elpárologtatása útján, megszabadítjuk; ezen' burkolat a lecsapása művelet foganatosításakor eszközölt dörzsölés folytán azonnal eltávolíttatik és ennek következtében az nem fogja sem megszakítani, sem megzavarni azokat a vegyi reakciókat, melyek ezen művelet közben föllépnek. A jelen eljárás alkalmazásánál az elektropozitiv fém általában a nagyfokú elek-l tropozitiv tulajdonságú fémek csoportjából választandó, így pl. áll az magnéziumból vagy cinkből. A választott fémnek azonban minden esetben nagyobb elektropozitivítással kell bírnia, mint akár a lecsapandó fémnek, akár az utóbbival bevonandó tárgynak, kivéve azt az esetet, melyben az elektropozitiv fém az önmagára való lecsapatásra használtatik, azaz mikor az saját sójára hat. A találmány tárgyának egy további jellemző momentuma abban áll, hogy annál (kívánatra) a fém sója helyett maga a fémes test vagy ez és ennek sója használható, értvén a fémes test alatt akár a tiszta fémet, mint elemet, akár a kereskedelmi. (oxydált) alakot. A használt keverékeknek egyes alkatrészei a különböző esetekre a következők: Az elektropozitiv fémek csoportjában a mágnézium a legintenzívebb és mint ilyen, célszerűen és általában alkalmazható. Némely esetben azonban kevésbbé erős elektropozitiv fém, pl. a cink is megfelel. A lecsapandó fémeket illetőleg a nikkelre, ezüstre, kádmiumra, ónra és cinkre (vagy azoknak ötvözeteire) van leggyakrabban szükség. Az anódául szolgáló elektropozitiv fémnek megválasztása úgy a lecsapandó fémtől, mint a használt katódának nemétől függ. így pl. nikkelnek vasra vagy acélra való lecsapatására a cinket használhatjuk, mely azonban a nikkelnek vörös vagy sárga rézre való lecsapatására nem felel meg, tehát nem használható általánosságban; ellenben a mágnézium minden fémmel kapcsolatban jól hat. Fontos momentumot képez továbbá az, hogy az elektrolytnek sajátossága a közönséges fürdőeljárásoknál előforduló módosító hatáshoz hasonló befolyást gyakorol, így pl. a lecsapandó fémbevonat színe a sötét sárga árnyalattól a fényes fehér színig változik aszerint, amint a használt elektrolyt neme a lúgos hatásútól a savas hatásúig változik. Ha továbbá a lecsapandó fém maga ;i,s erősen elektropozitiv, akkor reagensekül egyszerűen ezen fémet, elem alakjában és egy isőt-használunk. Példának okáért cink esetén az alkalmazandó keverék alkatrészei: cinkpor é® egy só, pl. ammoniumchlorid vagy -szulfát. Ami a sókat illeti, az ammoniumsók egészen általánosiságban használhatók; lehet továbbá kettős sókat is alkalmazni. Az ammoniumsók azzal a sajátos hatással bírnak, hogy bomlásuk alkalmával ammóniák válik szabaddá, mely keletkezése pillanatában, nedvesség jelenlétében, azonnal nal hat a kezelt fölületen lévő zsír egész anyagára és azt föloldja. Hasonlóképen szulfátok használata esetén, az (S04) gyök azonos módon viselkedik az ,egyéb tisztátlanságokkal, pl. az oxydokkal szemben. Ekként ezen keverékek intenzív tisztító hatást gyakorolnak, mely a fém lecsapódásár val egyidejűleg lép föl.