48241. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú hálózatokon a megterhelés ingadozásainak kiegyenlítésére

- 7 — és így a mágneses mezők intenzitásai csökkenthetők legyenek, ahol is a (15) ellenállások tekercseinek hatásos hosszát az 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakokhoz hasonló szerkezetű és működésű (21) szabályozó az erőátviteli gépek által megkívánt áram változásainak megfelelően állítja el. Hogy a mágnesező tekercsekbe vezetett elektromotoros erők fázisban eltolassanak és így az armaturaáramok a (4, 5, 6) hálózatnak elektromotoros erőivel közelítőleg fázisban tartassanak, a mágnesező tekercsekből a (42) változtatható ohmikus ellenállások vannak sorba kapcsolva, melyek az erőátviteli gépek áramszükségletével arányosan növekedő nagyságban iktattatnak be. Hogy az erőátviteli gépek áramszükségletének növekedésével a generátor mágneses mezőjének intenzitása is növekedjék, még az ennek megfelelően csökkenthető (43) induktív ellenállások vannak a mágnesező tekercsekkel sorba kapcsolva. A 12. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a találmány tárgya kétfázisú elosztó hálózatra van alkalmazva, ahol is a mechanikailag összekapcsolt és nagy tömeggel és tehetetlenséggel bíró, vagy a (8) lendítőkerékkel összekötött (1, 2) armatúrák a kétfázisú hálózat megfelelő fázisú pontjai közé vannak iktatva, mely hálózat a (28, 29, 30, 31) vezetékekből áll, a (7) áramforrásból tápláltatik és melynek megterhelését a (26) indukciós mótor vagy hasonló erőátviteli gép képviseli. A dinamóelektromos gépeknek (12, 13) mágnesező tekercsei a hálózatnak másfázisú pontjaihoz vannak kapcsolva, mint a megfelelő armatúrák ugy, hogy a mágnesező áramkörökbe jutó elektromotoros erők fázisban majdnem 90°-kal térnek el azon elektromotoros erőkhöz képest, melyek a megfelelő armatúrákkal összekötött vezetékekben uralkodnak. Hogy a dinamóelektromos gépek az erőátviteli gépek áram szükségletének csökkenése esetén oly motorokként működjenek, melyeknek armaturaáramai a (28, 29, 30, 31) hálózatban uralkodó elektromotoros erőkkel fázisban majdnem megegyeznek, a mágnesező tekercsekbe vezetett elektromotoros erőket a (28, 29, 30, 31) hálózatnak elektromotoros erőivel fázisban azáltal egyeztetjük meg, hogy a mágnesező áramkörökbe a (44) transzformátortekercseknek változtatható hatásos hosszait iktatjuk be, mely transzformátortekercsek oly elektromotoros erőkkel tápláltatnak, melyek a megfelelő armatúrákkal összekötött vezetékekben uralkodó elektromotoros erőkkel fázisban megegyeznek. A mágnesező áramkörökbe iktatott transzformátortekercsek hatásos hosszát az előbb leírthoz hasonló szerkezetű és működésű (21) szabályozó az erőátviteli gépek által megkívánt áramszükséglet változásainak megfelelően módosítja. Hogy továbbá a gépeknek motorokként való működése számára az elektromos erő a mágnesező tekercsekben csökkentessék, az ezeknek ellenállásával célszerűen egyenlő (15) induktivellenállások vannak a mágnesező tekercsekkel sorba kapcsolva. Hogy végül a gépeknek generátorokként való működése esetében az armatúrák által termelt elektromotoros erők az armatúrákkal összekötött vezetékekben uralkodó elektromotoros erőket fázisban megelőzzék és így az armaturaáramok a (28, 29, 30, 31) hálózatnak elektromotoros erőivel szembe keringjenek, az erőátviteli gépek áramszükségletének változásaival arányosan változtatható (42) ellenállások vannak a mágnesező áramkörökbe iktatva. A gépeknek generátorokként való működése esetében a mágneses mező erősségének a megterhelés növekedésével arányos növekedését a (15) induktív ellenállások segélyével érjük el, melyek fokozatosan csökkenthető mértékben iktathatok a mágnesező áramkörökbe. Az imént leírt foganatosítási alaknál föllépő fázisviszonyokat a 13. és 14. ábrákban föltüntetett vectordiagrammok világosan szemléltetik, ahol is a 13. ábra az egyes gépnek motorként, a 14. ábra pedig annak generátorként való működése esetére vonatkozik. Az egyes referensjelek a 8., 9., 10. és 11. ábrákhoz hasonló jelentéssel bírnak