48225. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő kacsolóberendezés

Megjelent 1910. évi március lió 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 48225. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Önműködő távbeszélő kapcsolóberendezés. DIETL HUBERT GOTTLIEB MÉRNÖK WIENBEN. A bejelentés napja 1908 augusztus hó 20-ika. A jelen találmany tárgya oly távbeszélőkapcsolóberendezés, melynek segélyével az előfizetők közönséges esetekben a központi kezelő-személyzet igénybevétele nélkül létesíthetnek egymás között összeköttetést, ellenben zavarok esetén, vagy pedig ha interurbán vezetékkel való összeköttetésről van szó, és általában oly esetekben, amidőn az emberi intelligencia közreműködése kívánatos, egy nyomógombnak egyszerű megnyomása által a központi kezelő-személyzetet fölhívni képesek. Az önműködő kapcsoló-berendezés az ismert koordinátaelv alapján van fölépítve, mely szerint minden előfizető a központban egy 100 kettős kontaktusból álló kontaktuscsoportba tartozik. A kontaktusok tizével vannak összefoglalva és az egyes csoportok megfelelő kontaktusai egymás között és a vonalakkal össze vannak kötve. A kapcsolókar-tartó lépésenkénti tovamozgását elektromágnesek eszközlik, melyeket a következőkben (AM)-el (abscissamágnes) ós OM-el-(ordinatatamágnes) fogunk jelölni. Miután ezen mágnesek oly erős áramokat igényelnek, melyek nem vezethetők a vonalon keresztül, a mágneseket relais-k által működtetjük; a relais-ket a következőkben (AR) relaisnek és (OR) fogjuk nevezni. A berendezés a föntebb említett föladatokon kívül még néhány más föladatot is hivatva van megoldani, és pedig: hogy az előfizetők egy központi battérián keresztül beszéljenek, hogy a hívás automatikusan történjék, továbbá, hogy a hivott előfizető a hívó által ne legyen elzárható (blockirozható) és hogy a beszélgetés alatti kapcsolás alkalmával a központi batteria-berendezésen kívül semmiféle relaist vagy elektromágnest a vezeték sem elágaztatásban, sem sorosan ne tartalmazzon, és végül, hogy a központi kapcsolókészülékek (főválasztók) száma azon mértékre csökkentessék, mely az egyidőbea lehetséges beszélgetések számának megfelel. A központi kapcsolókészülékek számának ezen csökkentését azáltal érjük el, hogy minden egyes előfizetőhöz egy főválasztó helyett egy «előválasztót)) osztunk be, mely egy szabad le nem foglalt főválasztót kikeresni és azt a hívó előfizető rendelkezésére bocsátani képes. Az 1. ábra egy ily «előválasztót» működési módját mutatja sematikusan. Több (Al, A2, A3) előfizetőhöz példaképen csak Öt (II, 15) főválasztó, pl. első csoportválasztó van beosztva, melynek vezetékei egymásután az előválasztók egy-egy