48223. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés gázmérők számlálóműveihez, melynél a számlálómű tengely a gázmérőkormány műforgattyú tengelyével párhuzamos

hozzák. Az (e) forgattyúcsapról történik egyúttal a számlálómű hajtása i». Áz 1. és 2. ábrán föl tüntetett kiviteli alaknál a hajtóberendezés szerkezete a következő : Az (e) forgattyútengelyre az (f) tolattyúrudakon kívül még egy az (i) forgáscsap körül lengő kétkarú (h, k) emeltyű egyik (h) karja van csuklósan fölerősítve. Az (1) számlálómű a jelen esetben «ugró számokkal)) biró számlálómű, amelynek tengelye a számlappal párhuzamos, úgy van fölállítva, hogy a (t) számlálóműtengely az (u) forgatytyútengellyel párhuzamos. A (t) számlálóműtengelyen egy (n) radiális réssel ellátott (m) forgattyú vagy forgattyútárcsa ül, amelynek résébe a (k) emelőkar (o) csapja nyúl. A (h, k) emelő (i) forgáscsapja egy (p) csúszódarabon van elrendezve, amely egy (q) rúdon eltolható. A (q) rúd az (u) forgattyútengely (r) ágyazásához van erősítve. Ha tehát a (d) forgattyú forog, úgy a (h, k) emeltyű közvetítésével az (m) forgattyú vagy forgattyútárcsa és ezáltal a (t) számlálóműtengely is forgásba hozatik. Közelfekvőnek látszik a gázmérőkormánymű és a számlálómű forgattyúit kétkarú emelő helyett egyszerű csatlós rúddal kapcsolni össze. Ezen elrendezés azonban elhibázott volna, mert mindkét forgattyú egyidőben kerül holthelyzetbe és habár a (d) forgattyú kényszermenetűleg mindig ugyanazon forgási irányban mozog, mindamellett megtörténhetik, hogy az (m) forgattyú vagy forgattyútárcsa forgási irányát megváltoztatja. A találmánybeli berendezésnél azonban e hátrány nem léphet föl, mert amint a (d) forgattyú holthelyzetét elhagyja, úgy egyidejűleg a (h, k) emelő is kilendíttetik (i) forgáscsapja körül és ezzel az (1) számlálómű (m) forgattyújának vagy forgattyútárcsájának forgási irányát a (k) emelő megszabja, amennyiben ez az emelő az (m) forgattyút vagy forgattyútárcsát abba az irányba nyomja, amelyben annak forognia kell. A körforgás, amelyet az (m) forgattyú vagy forgattyútárcsa és azzal együtt az (1) számlálómű végez, mindenesetre nem teljesen egyenletes. Az egyenletes mozgással szemben való eltérések azonban rendkívül csekélyek és gyakorlatilag annál kevésbbé bírnak fontossággal, minthogy mindig csak a forgattyúk egy-egy fél körülforgása közben lépnek föl, minden fél körülforgása végén azonban az (m) forgattyú vagy forgattyútárcsa ismét pontosan ugyanabba a helyzetbe (holthelyzetbe) kerül, amely ezen forgattyú vagy forgattyútárcsa egyenletes mozgásának és a gázmérőkormánymű (d) forgattyúja mozgásának felel meg. A leírt kiviteli alaktól a 3. és 4. ábrán föltüntetett kiviteli alak abban különbözik, hogy az emelő forgásesapja az emelő kilendülése közben megtartja helyzetét, az emelő azonban kilendülés közben a forgáscsaphoz viszonyítva eltolódik. Ezen szerkezeti kiképzésnél a számlálómű forgó mozgása még inkább megközelíti az egyenletes mozgást. Az (i) csap, amely körül a (h, k) emelő leng, helytállóan van a (q) rúdon elrendezve és a (h, k) kétkarú emelő (s) vezetőrése által van körülvéve úgy, hogy a (h;

k) emelő (s) vezetőrése által van körülvéve úgy, hogy a (h, k) emelő kilendülése alkalmával az (s) rés az (i) csap mentén ide-oda csúszik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtóberendezés gázmérők számlálóművei számára, azáltal jellemezve, hogy egy változó (i) forgáspont körül lengő kétkarú (h, k) emelő egyik (h) karja a gázmérőkormánymű körülfutó (d) forgattyújával van csuklósan összekötve és másik (k) karja (n) résvezeték útján az (1) számlálóművet hajtó (m) forgattyúhoz vagy forgattyútárcsához van kapcsolva 2. Az 1. pontban igényelt hajtóberendezés foganatosítása, azáltal jellemezve, hogy egy a (h, k) emelővel szilárdan összekötött (i) csap vagy eféle egy helytálló (p, q) vezetékbe nyúl, amelyben az emelő kilendülése alkalmával ide-oda mozog. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt hajtóberendezés foganatosítása, azáltal jellemezve, hogy a (h, k) emelő forgáscsapját képező (i) csap egy (p) csúszódarabon van elrendezve, amely a (h, k) emelő kilendülése alkalmával egy (q) vezetéken eltolódik.