48190. lajstromszámú szabadalom • Csőrúgós hőmérő

— s vagyis arra valamely oly test melegét engedjük hatni, amelynek hőmérsékét megmérni akarjuk, úgy a (k) el választóanyag, amenynyiben ilyen gyanánt a közönséges hőmérséknél megszilárduló anyagot alkalmaztunk, csöppfolyóssá válik, a nyomást létesítő (h) anyagból pedig gőz fejlődik, amely az (m) illetőleg (n) teret nyomás alatt kitölti. E gőznyomás aztán a (k) elválasztó anyagot az alsó (b) kamarából a fölső (a) kamarába szorítja úgy, hogy az ily módon az (a) kamarába tóduló elválasztó anyag a nyomást közvetítő (i) anyagra dugattyú módjára hat és azt a manométerhez vezető (e) csőbe nyomja és ennek folytán a manóm éterre az (m) illelőleg (n) kamarában uralkodó nyomással egyenlő nyomás vitetik át. A 3. ábrában egy további kiviteli alak van a manométerhez szolgáló vezetékkel együtt föltüntetve, amelynél a közvetítő (i) anyag szintén gáznemű és amely nagy mélységből vagy nagy magasságból adott hőjelzések céljára előnyösen alkalmazható. A (h) nyomást létesítő és a (k) közvetítőanyagot tartalmazó (b) kamara több oly csőből van képezve, amelyek egymással úgy alsó mint fölső végeiknél szabadon közlekedhetnek és arra szolgálnak, hogy a nyomást létesítő folyadékhoz a környezet melege minél hathatósabban hozzáférhessen. A (b) kamara az (o) alaplemez útján a köz vetítőanyagot tartalmazó (a) kamarához van erősítve. Az (a) és (b) kamarák a (p) cső útján közlekednek egymással, amelynek fölső vége a (b) kamara egyik csövébe nyúl, alsó vége pedig az (a) kamara fenekéig van meghoszszabbítva. A (k) közvetítőanyag mennyisége úgy van megszabva, hogy a (h) nyomást létesítő anyag legalacsonyabb helyzetében se érhesse el a (p) cső fölső végét, amely célból a (k) közvetítőanyagnak a (p) cső fölső vége fölötti része az (a) kamarabeli (i) gázénál kisebb térfogattal bír, úgy, hogy az (i) gáz által elfoglalt térfogatot a (h) anyag legalacsonyabb helyzetében sem tölti ki teljesen. A manométerhez vezető cső az (a) kamara fölső részéből indul ki. Ezen kiviteli példánál úgy a manométer, valamint az (e) cső egész hosszában gázzal van kitöltve, amelynek feszélye egy csekéllyel kisebb annál, amellyel a nyomást létesítő anyagból fejlődő gőz a megmérendő legalacsonyabb hőmérséknél bír. A 4. ábra oly kiviteli alakot mutat, amelynél a hőmérő érzékenysége lényegesen fokozva van azáltal, hogy a hőmérő tartányáúl a közvetítőanyagot tartalmazó cső használtatik föl. Ez esetben az (e) csövet, annak legalsó szakasza kivételével az (i) közvetítőanyaggal kitölt vén, az üresen hagyott alsó szakaszba a (k) elválasztó és a, (h) nyomást létesítő anyagot helyezzük oly módon, hogy közöttük a nyomást létesítő anyag gőzei számára (m) üres tér maradjon. Az (e) csövet ez esetben is kapilláris méretekkel látjuk el úgy, hogy a föllépő a kapilláris erők a (k) elválasztóanyagot a nyomást létesítő és a kőzvetítőanyag között fogvatartják. Az (e) cső alsó szakasza ily módon hőmérőtartányként' szerepel, amely csekély keresztmetszeti méret folytán, a környezet megmérendő hőmérsékét igen gyorsan veszi föl. Ezen kivitel alaknál elválasztó anyagúi gáznemű anyag is alkalmazható, sőt az elválasztóanyagot el is hagyhatjuk azon' esetben, ha a nyomást létesítő és közvetítőanyagok egymással szemben semlegesen viselkednek. Az 5. ábra szerint az (e) csőnek hőmérőtartányúl szolgáló alsó részét spirális alakban is kiképezhetjük, amikor is föltételül szolgál, hogy a nyomást létesítő anyag, illetőleg az abból fejlődő gőzök a legmagasabb megmérendő hőmérséknél se juthassanak a CBŐ fölső részébe, amely célból az elválasztó anyagot a spirális cső fölső szakaszán kell alkalmaznunk. A 6. ábrabeli kiviteli alak szerint a hőmérőtartányúl szolgáló alsó részt kanyarulatokban is kiképezhetjük. Az így előálló kanyargós csőszakaszt egy hajlékony lemezre erősítve oly hőmérőt nyerünk, amellyel tetszőleges görbe fölületek hőmérsékét igen gyorsan mérhetjük. Mindezen kiviteli alakok azt a célt követik, hogy a nyomást létesítő anyag, illetőleg az abból fejlődő gőzök a hőmérő egy meghatározott, t. i. azon szakaszán legye-