48101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák izzószálainak wolfranfémből vagy ötvözeteiből való előállítására

1100°-ot érjen el. Hogy az oxygén utolsó nyomainak eltávolításáról is biztosítva legyünk, egyúttal pedig a rudaeska is kellő szilárdságra tegyen szert, a hőmérsékletet 5—6 percig mintegy 1400°-ig fokozzuk. Ekkor a rudacskát ellenőrzés céljából lehűlése után a kemencéből kivesszük, mikor meglehetősen egyenletes, csupán wolfram-, ból és nikkelből álló tömegét kapunk. A kész tárgy nikkeltartalmát előre számíthatjuk, a nikkeloxydul, wolframoxyd és wolfram vegyületekből álló képlékeny anyag mennyiségét pedig akként választhatjuk meg, hogy a redukció után pontosan meghatározott százalékos összetételű tömeg keletkezzék. Ha a rúd azt mutalya, hogy a redukció teljesed egyenletesen folyt le, szerkezete pedig mindenhol egyenletes és repedésmentes, azt újból a kemencébe helyezzük és az~oxydáIódást meggátló hydrogénkörben 1400°-nál magasabb hőmérsékletre fölhevítjük. A rúd által ekkor a fölvett hőmérsékletet gondosan ellenőrizni kell. Erre a célra legelőnyösebben pontos optikai pirométert alkalmazunk, mélynek segélyével a eső egyik végén alkalmazott ablakon át á «sőbe benézhetünk és a rúd fénykisugárzása alapján a hőmérsékletet, — mint az szakértők előtt általában ismeretes, — pontosan megállapíthatjuk. Most már a hőmérsékletet újból fokozzuk, amennyiben a csövet körültevő fűtőellenálláson, vagy ha a cső maga szolgál fötőellenállás gyanánt, a csövön átfolyó áram erősségét szabályozó ellenállás segélyével fokozatosan emeljük. A hőmérséklet emelését kis hőmérsékletekkel, körülbelül 10°-kai végezzük és a rudacskát minden hőmérsékletemelés után, mikor azt előbb le^hűtöttük, a kemencéből kivesszük, hogy nyújtható ságát megvizsgáljuk. A nyúlékonyság kezdete arról ismerhető flffl, hogy a rudacskát meghajlítás által valamely pontján állandóan deformálhatjuk, anélkül hogy szilárdsága ezen a helyen észrevehetően csökkennék. A nyúlékonyság mértéke ama lehajlítás nagysága, melyet a rudaeska elbír. Nagyobb nyúlékoűyság esetében a rudaeska egy és ugyanazon a ponton ismételten lehajlítható. Ama bizonyos szög alatt végzett lehajlítások száma, melyet a rudaeska elbír, anélkül hogy az illető hely szilárdsága észrevehetően csökkennék, vagy hogy a rudaeska eltörnék, a nyújthatóság mértékéül használható* v Ha a rudaeska a kemencéből kivéve azt mutatja, hogy a kívánatos, illetve az illető ötvözetnél elérhető maximális nyúlékonyságot nem érte el, azt a kemencébe viszszahelyezzük és hydrogénkörben újból hevítjük, még pedig néhány fokkal magasabb hőmérsékletre és így tovább, míg a kívánt eredményt el nem értük. 90% wolframból és 10% nikkelből álló ötvözetnél ez a hőmérséklet körülbelül 1510®, Más ötvözeteknél ez a hőmérséklet is más. Há a kritikus hőmérsékletét túlléptük, a rúd *a legtöbb esetben elromlott és többé nem tehető képlékennyé. Ezért valamely adott ötvözetnek előzetes kísérlet által meghatározott kritikus hőmérséklete közelében különös gond szükséges és a hőmérsékletet eme pont köüelében előnyösen csak rövid ideig tartó és a fűtő ellenállásokon átvezetett áramlökésekkel fokozzuk, ezután pedig á% anyagot újabb vizsgálatnak vetjük alá. Ha a keltő nyújthatóságú rudat előállítottuk, ezt mechanikus úton, hengerlés, húzás, kalapáesolás stb. segélyével alakítjuk, így pld. 7—20% nikkelből és 93—80% wolframbúi álló rúd, melyet a föntebb jelzett módön állítottüök elő, a legfinomabb szállá húzható ki. Ha mechanikus megmunkálás által az ily ötvözetből előállított tárgyat igen ritka légkörbe vagy vákuumba helyeslik éö elektromos áram átvezetésével fölhevítjük, miközbeü az áramot fokozatosan erősítjük, anélkül hogy az ötvözet olvadási pontjáig fokoznék, az ötvözetben ievŐ nikkel ismét elpárolog, anélkül hogy a tárgy alakját megváltoztatná. Ekkor az eredeti alakú wolframtárgy marad hátra, mely csak kevés nikkelt tartalmaz, vagy ha a hevítés elég soká tartott, teljesein nikkelmentes. Ily módon olvasztási eljárás nélkül sikerül wolfrámból szilárd testeket előállítani. Ez az