48088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzótestek előállítására elektromos izzólámpák számára

Megjelent liílo évi február ho 25-éu. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 48088. szám. Vll/h. OSZTÁLYEljárás izzótestek előállítására, elektromos izzólámpák számára. DR

PHIL. KUZEL HANS MAGÁNZÓ BÉCS/M

BADENBEN. Pótszab&dalom a 44133. ez. szabadalomhoz. A bejelentés napja 1909 májns h& 19-ike. Elsőbbsége 1906 május hó 31-ike. A 44133. az. magyar, valamint a i29840., 32522., 33213. és 33214. számú osztrák pótszabadalmi leiráfiokban ismertetve, van egy olyan eljárás izzótestek előállítására elektromos izzólámpák számára, amelynél finoman porított, igen nehezen olvadó fémeket vagy metalloidokat ezen fémekkel vagy metalloidokkal kolloidos alakban masszákká dolgozunk föl, amelyeket azután a kivánt alakba hozunk és fehér izzásig1

való fölhevítéssel használatra kész izzótestekké alakítunk. A 32952. sz. osztrák pótszabadalom szerint ezen eljárásnál a kolloidos fémek vagy metalloidok egészen vagy részben nehezen olvadó fémeknek kolloidos oxidjai vagy hidroxidjai által helyettesíttetnek. A kolloidos fémek és metalloidok, valamint a fémek oxidjai és hidroxidjai emellett egy kötőszer szerepét viszik, amely a rákövetkező hevítésnél olyan anyaggá alakul át, amely az összekötendő szilárd részecskékkel azonos, vagy pedig azokkal a végstádiumban szilárd oldatot képez. Ezen eljárásnál tehát el van hárítva, hogy a kötőszer által olyan anyagok (különösen szén) vitessenek be a használatra kész izzótest masszájába, amelyek attól különböznek, vagy pedig olyan vegyületek (pl. karbidek) képzésére adhatnának alkalmat, amelyek az izzótest olvadási hőmérsékletét* vagy pedig annak élettartamát csöklnntik. Az ily képen kötőszer gyanánt alkalma| zandó kolloidok közül meglehetősen sok, j például a platin, ozmium, uran stb. kolj loidjai a kolloidos aranyoldat viselkedéséhez hasonló viselkedést mutatnak, csak rendkívül alacsony koncentrációban állíthatók elő és igen könnyen irreverzibilisen koaguláltatnak. Ez a körülmény nagy mértékben megnehezíti ezen kolloidokkal való munkát. Ezt. a hátrányt a jelen (találmány szerint akképen hárítjuk el, hogy a fémeknek, metalloidoknak és az előbbiek oxidjainak vagy hidroxidjainak kötőszer gyanánt alkalmazandó kolloidjaihoz orgános, úgynevezett védőkolloidokat, így pl. zselatint, tragantot, gumiarabikumot, lizalbins? vat és más effélét adunk. Az jorgános védu kolloidoknak (és a lizaibinsavnál ennek bojr ' lási termékeinek is) ezen aránylag csel/ adagolásai tudvalevőleg azzal a tul^f sággal bírnak, hogy az anorgánosi a^ kolloidos oldatait hosszabb ideig t^ folyósán tartják, vagy pedig az ilj^ tok állandóságát fokozzák. A je1 / /