48059. lajstromszámú szabadalom • Csöves kazán
A csövek, mint azt a 2. ábra mutatja, nem alkotnak tömör csőköteget, melyben az összes csövek egymástól egyenlő távolságban vannak elhelyezve, hanem két soronkint W-alakban vannak elhelyezve. Az elégési gázok tehát az (m) átáramlási utakra találnak és csak két csősor között kell áthaladniok, hogy az (n) gyűjtőcsövekbe jussanak, melyei a csövek másik oldalán szimmetrikusan vannak elrendezve. Minthogy a csőköteg a (G) válaszfalak által vízszintes irányban többszörösen meg van törve, a gázoknak a csőkötegen az egyik vagy másik irányban váltakozva többszörösen kell átvonulniok. A gázok a csőköteg sajátságos kiképzése folytán csak két esősoron mennek át. A 3. ábrán a csőkötegen át vett nagyobb léptékű vízszintes metszet van föltüntetve, mely a csövek elrendezését mutatja. A válaszfalak, mint látható, nem hatolnak a csőkötegbe, hanem csak a behatolási utakat födik el. A válaszfalak (0) tengelyeken forgathatóan vannak elrendezve és meghatározott időközökben tengelyeik körül elforgattatnak, hogy a lerakódott koromtól megtisztíttassanak. Ugyanekkor a váaszfalaknak a csövekkel való érintkezése folytán utóbbiak megrázatnak, ami szintén elegendő ahhoz, hogy a csövekre rakódott korom eltávolíttassék. A 4. ábrában a válaszfalak egyike függőleges metszetben van föltüntetve. Természetesen nem vagyunk kötve a csöveknek két sorban való elrendezéséhez, azok egy csősor alakjában (5. ábra) vagy pedig három cső soralakjában (6. ábra) is elrendezhetők. Háromnál több sorban való csőelrendezés is lehetséges, ez az elrendezés azonban nem ajánlatos. A 1. ábrán a csöves kazán oly változata van föltüntetve, melynek jellemző sajátsága abban áll, hogy a fölső gyűjtő elmarad és a csövek közvetlenül a (D) tartályba vannak behúzva. Továbbá a külső visszavezető cső is el van hagyva és helyette több visszavezető cső van elrendezve, melyek bizonyos számú elpárologtató cső belsejében vannak elhelyezve. A 8., 9. és 10. ábrán az elrendezés nagyobb léptékben látható és pedig a 8. ábrán fölülnézetben, a 9. ábrán függőleges keresztmetszetben és a 10. ábrán hosszmetszetben. A két középső (X) sor csövei az ábrákból látható módon nagyobb átmérővel bírnak. mint a többiek, hogy a víz visszavezetésére való csöveket képező kisebb (Y) csöveket befogadhassák. A (D) tartály belsejében a (H) lemez van elrendezve, mely a tartály mindkét fejrészével össze van kötve úgy, hogy az ezen lemez és a hengertest között levő (L) tér a tartály belsejével csak a két (I) hosszhasíték útján közlekedik. Az (Y) csövek alkalmas módon a (H) lemez fenekéhez vannak erősítve és erről az (X) csöveken keresztül szabadon az alsó (B) tartályba függnek, melybe bizonyos hosszon benyúlnak. A keringés ezen kazánban a következő: A (K) térbnn vagyis a tulajdonképeni tartályban levő víz az (Y) csöveken át az alsó gyűjtőbe folyik, hogy azt a vizet pótolja, mely gőzzel keverve valamennyi elpárologtató csőben fölfelé az (L) térbe áramlik, ahonnan a (K) térbe lép át. A gőz és víz keverékét (M) elterelő lemezek a víz fölszinére vezetik. ^ Ahelyett, hogy csak két lyuksort alkalmaznánk, melyek visszavezető csövekkel vannak fölszerelve, utóbbiakat tetszőleges számban lehet alkalmazni. Az egyedüli föltétel az, hogy a keresztmetszet alkalmasan nagy legyen és a keringés biztosittassék. A (D) tartály fölső részén lévő (P) nyílások megrongálódott csövek kicserélhetésére szolgálnak. Ali. ábrán a kazán (R) túlhevítővel és (S) hővisszanyerővel fölszerelten van föltüntetve. Az (S) hővisszanyerő függőleges csatornában elrendezett hosszú csövekből áll, melyeken a gázok a kürtőbe jutásuk előtt átvonulnak. A tüzelés által szívott levegő ezen csövek belsején áramlik át és innen (T) átvezető csatornán át a tüzelő rostély alá kerül, miután ez az elvonuló elégési gázok által fölhevíttetett.
