48012. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fénycsövek és hasonlók előállítására

- 5 — Az egyengetőhengerek az (58) hornyolt végtől oly távol fekszenek, hogy az (m) tövisrúdnak a padon való megerősítése után a tövisrúd másik (56) feje az (59) egyengetőhengerek között fekszik (17. ábra). Az (56) fej oly hosszú, hogy a két hengerpár a csövet az (56) fejen egyidejűleg kihengerelheti. Az (56) fej egész hosszában vagy csak azon a helyen, melyen a hengerek reá behatnak, nagyobb kaliberrel bírhat. Ezután a kocsin lévő (61) kapcsolást a (11) hajtóláncba beakasztjuk, mire a (64) kocsile mez a tövisrúd hosszában mozog, míg a csőbe ütközik. Ezáltal a cső a hengerek között áttolatik és üy módon az (56) fejen kihengereltetik. Kevéssel a (64) lemeznek az első hengerpárba való beleütközése előtt, (61) kapcsoláson lévő (62) pecek a (63) ferde ütközőbe ütközik. Ezáltal a (62) pecek fölemeltetik és a (61) kapcsolás ennek folytán kiakasztaták, mire a kocsi mozgása beszüatettetik. A további hajtást most a hajtott, illetve a mellső hengerpár létesíti, mely azután a cső hátralévő részét az (56) tövisfejen tökéletesen kihengerli. A kocsi be- és kiakasztására szolgáló lönt leírt (61) kapcsolás helyett bármely más alkalmas berendezés is használható. A 18. ós 19. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (102) tövisvéget a belső csavarmenettel ellátott (101) hüvely fogadja be, mely a (126) előrevezető fejen megfelelő módon van megerősítve. A (101) hüvely r külső csavarmenettel is el van látva, melyre a rugalmas (103) csavaranya van fölcsavarva. A tövisre a szakaszosan mozgatott (104) tok van föltolva, melynek belső átmérője nagyobb a hüvely külső csavarmenetének átmérőjénél. A (104) tokot a hüvelyosavarmeneten való eltolódásban a rugalmas (103) csavaranya megakadályozza. A lyukasztott, illetye üreges (105) fémtömböt a (106) tövisre toljuk, míg a (104) tokba ütközik, minthogy az utóbbi külső átmérője ely nagy, hogy a tövis nem tolód -hátik föl reája. Egy további kivitel szerint a rugalmas csavaranya (407) emeltyűvel (19. áhra) van ellátva, melynek (108) vége a csavaranyamenetbe nyúlik, mimellett a (109) rugó ezt az emeltyű véget rendesen a most említett helyzetben tartja. A hüvely végének közelében a csavarmenetben a kis (110) lyuk van alkalmazva, mely lehetővé teszi, hogy a (107) emeltyű belső (108) vége beléphessen. A (103) csavaranya fölcsavaráeánál a (108) emeltyűvég a (110) lyukba becsapódik, éa ezáltal a csavaranya oly helyzetben tartatok, hogy egyik irányban foroghat el. Ha ellenben az emeltyűre oly nyomás hat, hogy belső (108) vége fölemelkedik, akkor a csavaranya előre, vagy hátra csavarható, illetve forgatható, mimellett a (109) rúgó csak arra szolgál, hogy az emeltyű belső végét a hüvely csavarmenetéhez szorítsa. A hengerlés folyamán a (104) tok mindig közelebb kerül a hengerekhez, míg (112) kivágása a mozgatható (113) ellentámasszal szembe kerül. Ezután az utóbbit leesni hagyjuk és ezáltal a (104) tok további előrevagy hátramozgáBa megakadályoztatok. Egyidejűleg a (107) emeltyű külső vége a helytálló (114) kiugrás segélyével önműködően leszoríttatik és így az emeltyű belső (108) vége fölemeltetik aképen, hogy most a (103) csavaranya a hüvely csavarmenete mentén szabadon mozoghat. Ezután az előremozgás folytatódik. Minthogy a (103) csavaranyát a (104) tok és a (114) kiugráfi még fogvatartja, ennek folytán a (101) hüvely a (103) csavaranyába és így a (104) tokba becsavarodik. Minthogy a (106) tövis a (101) hüvelybe van becsavarva, ennek folytán a hüvely előremozgásánál a tövisnek is előre kell mozognia. Ezáltal a (105) tömböt tartó tövis a (104) tokból tökéletesen kicsavartatik. Ily módon lehetővé tesszük, hogy a tömböt egész hosszában kihengereljük. A (106) tövisnek a csőről való eltávolítása céljából a (101) hüvelyt ós a (106) tövist annyira hátrahúzzuk, hogy a cső egészen a (104) tokhoz fekszik, mimellett utóbbit a (113) eüentámasz által fogvatartjuk. Ily módon a (101) hüvely, (103) csavaranya ás a (106) tövis kihúzatik. A tövis a csövön