48001. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozóberendezés dynamók számára

— 2 — kép szabályozzuk, hogy ugyanazon törvény szerint változzék, mint a nehézségi erő által előidézett és a sztátorra ható forgatónyomaték, — amelyet például egy (5) súly hozhat létre — akkor a szabályozás a semleges vonal eltolása útján önműködően úgy megy végbe, hogy a (3) és (4) kefék szorítóin állandó teljesítményt kapunk. A 2. ábra állandó áram erősségű és változtatható fordulatszámú dinamót tüntet föl vázlatosan. Ez esetben a (7, 8) főkefék helytállók és az áramerősség a sztátor megfelelő beállítása által tartatik állandó fokon. Eközben a mozgékonyan elrendezett sztátor minden sebességnél különböző egyensúlyi helyzeteket foglal el és pedig olyan helyzeteket, melyekben az elektromágneses kölcsönhatásoknak megfelelő nyomaték a nehézségerő hatásának megfelelő nyomatékkal egyensúlyt tart. A 3. ábra oly dinamót mutat vázlatosan, melynek áramerőssége a fordulatszámmal fordítva arányos. A (9) és (10) főkefék itt is helytállók, azonban a gerjesztőáramot a mágnesező tekercsekkel együtt mozgó (11) és (12) kefék szolgáltatják, minek következtében a mágneses erő áramlása a fordulatszámmal arányosan növekedik, az áramerősség pedig megfelelően csökken, mivel a kettő szorzata állandó marad. A 4. ábra állandó feszültségű és változó fordulatszámú dinamót tüntet föl vázlatosan. A berendezés ugyanolyan, mint az állandó teljesítményű dinamónál volt (1. ábra), vagyis a gerjesztést a helytálló (13) és (14) kefék között kapott áram végzi, míg a főáram a sztátorral együtt mozgó (15) és (.16) kefékből indul ki. Azonban a sinustörvény szerint változó mechanikai egyensúlyozó erőpár helyett itt a forgatónyomatékot egy elektromágneses erő által létesített erőpár idézi elő. E célból egy (17) szolenoidot rendezünk el, melynek hatása a főáram erősségével arányos. Solenoid helyett például egy galvánométereknél használatos drótkeretet, továbbá motorféket vagy más effélét is alkalmazhatunk. Az 5—8. ábrák, mint már említettük, a forgó transzformátorokként kiképezett önműködő szabályozó szerkezetek különböző kiviteli alakjait tüntetik föl. Ezen önműködő szabályozók általában egy generátordinamóból és egy mótordinamóból állanak, amelyek adott esetben egy sztátoron és egy rotoron egyesíthetők. A sztátor itt is mozgékonyan van ágyazva és egy külső erő befolyása alatt áll, amely az üzem szükségleteihez képest szabályozható és ezáltal az egyes szabályozó gépelemek különböző áramainak változtatását teszi lehetővé. A szabályozás a tárgyalt esetekhez hasonlóan a közömbös vonalnak a helytálló kefékhez képest való önműködő eltolódása által éretik el, azonban akkor is ugyanazon eredményt kapjuk, bár kissé komplikáltabb úton, ha az indukáló mezőt vagy az áramkört valamely ellenállás segélyével, vagy a légrések reluktanciájának változtatása által sat. befolyásoljuk. A szabályozás kézzel vagy bármely más módon, pl. elektromos erő, röperő stb. segélyével eszközölhető. Az 5. ábra oly önműködő szabályozó vázlatos rajza, mely főként az áramerősség szabályozására szolgál. Ez esetben egy kétpólusu és egyetlen kollektorral bíró dinamó van föltüntetve, azonban ugyanazon eredményt kapnók két kollektorral bíró dinamó vagy két külön dinamó alkalmazása esetén is. A mozgékony (6) sztátor két, a rótortengely irányában elrendezett sima vagy golyós csapra van szabadon ágyazva és az elektromágneses kölcsönhatások kiegyensúlyozása céljából (5) ellensúlylyal van fölszerelve. A dinamó (23) kollektorához a mótor áramkörének a sztátorral együtt mozgó (24) és (25) keféi, valamint az áramfejlesztő helytálló (26) és (27) keféi súrlódnak, ahol ezen áramfejlesztő pl. egy akkumulátortelep önműködő megtöltésére szolgálhat. Normális áram esetén a mágneskoszorú a föltüntetett egyensúlyi helyzetet foglalja el, melyben a nehézség hatásának megfelelő nyomaték az elektromágneses visszahatásoknak megfelelő nyomatékkal egyenlő nagyságú, de ellenkező irányú.