47998. lajstromszámú szabadalom • Lakattok

zött egy (d) födőbádog által van lefödve, amely a (z) szorítóhüvely és az (s) kagylók között fekszik és olykép van alakítva, hogy kiemelkedő részével a (z) szorítóhüvely fölületéig ér úgy, hogy a szorítóhüvely a (t) rés dacára is teljesen sima fölületet mutat. A csappanókengyeles zárak tokján, a kengyelcsuklónál lévő kivágásnak megfelelően a (z) szorítóhüvely (t) rését is a kengyelcsukló felőli oldalon a kengyelszélességnél valamivel hosszabbra képezzük ki, még pedig úgy, hogy az a szorítóhüvely keskeny oldalfölületén lefelé terjed oly mélyre, hogy a kengyel egészen fölcsappantható legyen. A szorítóhűvelyt a záró kengyel nyitott helyzetében is rátolhatjuk az (s) kagylókra, ha a (z) hüvelyt megfelelőn elforgatjuk és előbb a kengyel záróvégére toljuk. Ez esetben a (t) rést a rajzoltnál tetemesen rövidebbre is vehetjük, vagyis ez esetben a résnek szük- | ségkép nem kell a záró kengyelnek a lakatba hatoló szabad végéig érnie, azonban a (d) födőbádog által lezárt résnek a szorítóhüvely egész fölső hosszán végigmenően való kiképzése a lakatnak sokkal tetszetősebb külsőt kölcsönöz, mint ha a rés a szorítóhüvely tetőlapjának csak egy részére terjed ki. SZABADALMI IGÉNY. Két kagylóból és ezekre kétoldalt rátolt szorítóhüvelyekből álló lakat-tok, jellemezve azáltal, hogy a fölső (z) szorítóhüvelyen egy (t) rés van elrendezve a mely szorítóhüvelynek lehúzását a zárókengyel nyitott és zárt helyzetében egyaránt lehetővé teszi és amelynek a záró kengyel szárai között lévő része egy, a szorítóhüvely alatt elrendezett (d) bádoglappal van kitöltve. (1 rajzlap melléklettel.) nészvéfr- ránstság nyomdája duoapgste*