47992. lajstromszámú szabadalom • Csavarmenetvágógép

szabadon fekszik. Ez a horony a munkadarab szárát befogadja, mely munkadarab egy bevezetőtoldat által tartatik a horonyban, mialatt a munkadarab a (25) tartóval egjütt hosszirányú mozgást kap, hogy a munkadarab feje a (3) tengely fogópofáin átvezettessék. Ennek lehetővétételére a (26) tolattyú van elrendezve, mely a (27) vezetékekben csúszik és (28) toldatán a (30) csap körül forgatható (29) kart tartja (3. ábra). A kar másik vége a vízszintes (31) hüvelyt (2. ábra) tartja, melyen a (32) karral ellátott tengely van átdugva. A (32) kart a 3* ábrán rajzolt helyzetben a gyenge (33) rúgó (2. ábra) tartja, mely rúgó a (29) kar (34) peckén (1. ábra) és a (32) kar tengelyén sugárirányban elrendezett pecken van megerősítve. A (32) kar a (29) kar lengetésénél a (21) kar villaágai közé léphet úgy, hogy a (32) karnak esetleg villás vége a (21) kaipofái által tartott (20) munkadarab szára fölé nyúlhat és e munkadarabot az említett pofák közül tova viheti. Ha ezután a (29) kar tovább lengettetik, akkor a (32) kar (mint azt a 3. ábra mutatja) a munkadara^ bot a (24) fej ferde fölületén lefelé a (25) tartó hornyába mozgatja, hol a (32) kar körömszerű vége által fogvatartatik. E mozgás előállítására a (29) kar (35) orral van ellátva és a (36) csavarrúgó által fölfelé huzatik úgy, hogy (35) orra a bevezető bütyköt képező (37) bütyökkel érintkezésben áll; az utóbbi a lassan forgó (17) főbütykös tengelyen ül. A (3) tengely által tartott (4) fogópofák tetszés Bzerinti vagy ismert szerkezettel bírhatnak. A 7. ábra szerint a pofák két (4) emeltyűkből állnak, melyek a (38) csap körül forgathatók, hátsó végükkel az üreges tengelyfejben fekszenek és e végükön görgőket tartanak, melyek a (39) ékhez támaszkodnak úgy, hogy az utóbbi előremozgásánál a pofák fogóvégei záratnak. Az ék csúsztathatóan van a tengelyfejben ágyazva és a (40) csúszórúdon van megerősítve, mely a (3) tengely hátsó végén áthatol. A (3) tengelyben a (40) rúd köré tekercselt (41) csavarrúgó a (39) éket állandóan előrenyomja, hogy a forgópofák zárassanak; az utóbbiak nyitását a (42) rúgó létesíti. A (40) rúd hátsó vége a csapokkal ellátott (43) hüvelyt (1. és 2. ábra) tartja, melynek csapjába a (44) szögemeltyű egyik karja kapaszkodik (1. ábra). A szögemeltyű másik karja a (45) rúd által a kétkarú (46) emeltyű (2. és 4. ábra) egyik karjával van összekötve, mely emeltyű az állványzat (47) csapja körül forgatható és melynek másik karja a (17) főbütyköstengely (48) bütykével (2. ábra) érintkezik úgy, hogy a (40) rúd kellő időben hátrahuzatik és a fogópofákat a (42) rúgó nyitja, míg a (48) bütyök a (40) rudat időnként szabaddá teszi úgy, hogy a pofák a munkadarab megfogása céljából a (41) rúgók segélyével záratnak (7. ábra). A (26) szán (3. és 4. ábra) a (49) vezetőtárcsa segélyével mozgattatik egyenes vonalban ide- és oda, mely vezetőtárcsa a szán (50) csapjára hat. A (49) vezetőtárcsa alakja a 10. ábrán is látható, mely ábra világosan azt mutatja, hogy az (50) csap a (49) vezetőtárcsa minden fordulatánál harántmozgást kap. Pöntebbiekből világos tehát, hogy az esetben, ha a (25) tartó hornyában akképen fekszik és tartatik a munkadarab, hogy ennek feje és szárának egy része jobboldalt kiáll és ha a (26) szánt a (49) vezetőtárcsa a (4) pofák felé vezeti, mimellettaszán a (29) kart, valamint a (24) fejet a (25) tartóval együtt magával viszi és mimellett a (35) orr elég hosszú, hogy e mozgásnál a (37) bütyökkel érintkezésben maradjon, akkor a munkadarab feje a (4) pofák közé kerül és a pofák a (40) rudat szabaddá tevő (48) bütyök által záratnak. Erre a (29) kar lengettetik úgy, hogy a (32) kar a munkadarabot (melyet a (32) kar a tartóhornyába vezetett és ebben fogvatartott, míg a munkadarabot a pofák megfogják) szabaddá teszi és egy új munkadarab megfogására kész helyzetbe kerül. A pofák által ily módon megfogott munkadarab a tartó hornyában forgattatik, mimellett a tartó a munkadarab szára részére a vágómunkák alatt támasz vagy alátét gyanánt szolgál. A (26) szán hüvely szerű (51) meghosz-