47983. lajstromszámú szabadalom • Mótorkapa

— 10 -és a nyél rovásaiban különböző feszültségre beállítható (11) rúgó szorítja stabil középhelyzetbe úgy, hogy a kapa a földbe hatolásakor vagy köre ütközéskor mindkét irányban* kilenghet, amíg a (11) rugóra vagy egy külön ütközőre nem ütközik (4. ábra pontozott vonal). A penge tehát a talajba való hatolásakor alakjához, a rúgó erejéhez és az ütköző helyzetéhez mérten a nyél és a (4) kapatengely útjától majdnem teljesen független utat követhet, mely lényegileg a kapa alakjától és helyzetétől és a kapának a bevágódás előtti irányától függ és a talajra a legkülönbözőbb módon hathat. A nyelek és pengék helyzetének és hosszának, a (6) és (11) rugók feszültségének, a kapák alakjának, távolságának és súlyának kellő beállítása révén a szükséghez képest a legkülönbözőbb soros kapacsoportokat állíthatjuk össze. Ezen összeállíthatóság különböző göröngyök és göröngycsoportok létesítésére már egymagában is értékes, még ha az egyes kapák nem is lennének <egy egyesítőszerv által összefogva, mint amilyen a (4) tengely, vagy pl. a (4) tengelyre szerelt vagy csak a kapanyelekre erősített lengő egyesítősin. Ezen egyesítőszervnek [a (4) tengelynek vagy sínnek] az a hivatása, hogy a különbözőképen összeállított kapacsoportok rendes nyugodt mozgását és munkáját szabályozza és különösen szabályos akkordszerű csoprtcsapások létesítését tegye lehetővé anélkül, hogy elhagyná a nem kényszerműves kapavezetés elvét. Ha ellenben a kapákat egy merev sorrá egyesítenők, akkor egy kapának kőre ütközésekor az egész csoport energiája hatna az ütközés helyén s valószínűleg elroncsolná a szerszámot. A (6) rúgó már most megengedi, hogy mindegyik kapa sorszomszédjaitól függetlenül lenghessen ki bizonyos határok között fölfelé vagy lefelé. Ezen rugalmas kapcsolásnak az alant leírandó szabályozható ütésvezérléssel kapcsolatban egyéb előnyei is vannak. Az (1) tartógerendára a kapadobnak egy vagy mindkét oldalán, de azzal nem körülfutóan egy beállítható, többrészű (12, 13, 14) vezérléc van fölerősítve, amelyen a kapadobbal körülforgó és azzal kapcsolt, esetleg rugalmas és hosszúság tekintetében beállítható (17) vezéremelők pl. görgők révén vezettetnek. Ezen (17) vezéremelők a (4) kapatengelyekre azoknak szögbeállítása céljából oly módon vannak fölerősítve, hogy a vezérléceken való gördülés által okozott kilengésük a (4) kapatengelyekre és a (6) rugók révén a kapanyelekre vitessen át. Az emelők rugalmassága a szerkezetet kiméli. Szögben való be állíthatóságuk a kapák ferdeségét befolyásolja, oldalirányos beállíthatóságuk pedig lehetővé teszi, hogy a (4) tengelyt kapáival együtt egy következő tengelyhez viszonyítva egy kis darabbal, pl. egy tengelyrovásnyira eltolhassuk. A vezérléc (12, 13, 14) részei a dobtengely, mint központ körül pl. hasítékokban elállíthatok, oly célból, hogy korábban vagy későbben hassanak. A (14) lécív ezenkívül a (15) rúgó hatása alatt áll és a (16) szabályozóhuzal segélyével a kezelő személy ülése mellől csap körül kilengethető a vezéremelő kilengési szögének növesztése vagy csökkentése céljából. A három vezérlécnek az emelőkre, tengelyekre és kapákra gyakorolt közvetlen hatása csak a kapának a földben való tulajdonképeni vágása előtti és utáni időre szorítkozik, a vágás alatt ellenben szünetel, mert a kapák a tengellyel és az emelővel súlyuk, centrifugális erejük és a (14) léc utóhatása folytán a vágás előtt erősen kilengenek és az emelőt a lécről leemelik, mimellett azonban egy (x) ütköző gátolja meg a túlságos kilengést. A vágás megtörténte után a továbbforduló kapatengely a földbevágódott kapákat a dobhoz — és az emelőket a vezérléchez — való közledésre kényszeríti. Emellett a (12) vezérléc rugalmas vége az emelőt megint elfogja, a (13) léc pedig ütközőt képez a kapának a dob felé való túlságos hátrabillenése ellen. A dob tovább fordulásakor a (12) léc megakadályozza a kapákat, hogy