47854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlórtartalmú ebonitok előállítására
— 3 — tesen, hogy magának a guminak vagy ebonitnak összetartását nem zavarja. Másrészt meg kellett próbálni, hogy ezen, a klórral szemben inert testből minél többet adjunk a termékhez, mert azok a helyettesített klór lassú pusztításával szemben védőréteget képeznek. Azt találtuk már most, hogy erre a célra a grafit különösen alkalmas és pedig akkor, ha azt kb. 10%-nyi mennyiségben alkalmazzuk, mindazonáltal 5% grafittal lefelé egészen 15%-ig fölfelé még igen jó ebonitot kapunk; az ebonitok annál rosszabbak lesznek, minél jobban eltérünk ezen menynyiségarányoktól. A grafit minimális határa jó ebonitoknál, kb. 5%, a maximális határ ha a kénmennyiség 32%-nál több és a túlvulkanizálás elegendő kb. 20°/o és valamivel nagyobb is lehet. Ha lényegesen kevesebb grafitot alkalmazunk, akkor az ebonit élettartama tetemesen kisebb. Ha pedig a grafitot lényegesen nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, akkor az ebonit jobban és jobban elveszti az összefüggést és élettartama szintén csökken. Ekkor olyan ebonitot kapunk, melynek fölülete a klór behatásánál mindjobban likacsossá válik és könnyebben széteshetik. Ha azonban egyrészt a fönt megadott módon vulkanizálunk és másrészt grafitot adunk és pedig a megadott mennyiségben hozzá akkor ezen két művelet kombinációja által rendkívül tartós olyan terméket kapunk, melyre a klórbehatás gyakorlatilag alig van befolyással. Az új termékkel elért hatás kitűnik abból, hogy míg a legtöbb ebonit, ha azokat kb. 65° C-nál klór behatásának tesszük ki, gyorsan szétesik, addig a jelen találmány szerint készült ebonit, ha azt vas bevonására használjuk, sok esztendeig megmarad, mielőtt annak egy milliméterjét a klór elpusztítaná. Az eljárást például a következőképen foganatosítjuk: 10 rész kémiailag tiszta finoman elosztott grafitot, 35 rész ként és 55 rész paragumit ismert módszerek szerint egyenletes masszává jól összekeverünk, azután lapoknak előállítására, valamint vasnak kézzel vagy formában ismert módon való bevonására alkalmazzuk, amennyiben a vulkanizálást előbb lassan, 1-^2 óra alatt kb. hároin atmoszférára hozzuk és azután ezen nyomásnál megfelelő ideig, mintegy 40—45 órán át tartjuk, míg a szükséges vulkanizálást elérjük. Ha a példában megadott mennyiségi arányokat megváltoztatjuk, még akkor is használható eredményeket kapunk, de az eredmények annál kevésbbé előnyösek, minél jobban eltérünk a megadott arányoktól. A gyorsaság, amellyel a helyes vulkanizálás végbemehet, természetesen a vulkanizálási hőmérséklettel változik. A vulkanizálás annál gyorsabban megy végbe, minél magasabb az alkalmazott hőmérséklet. Általában a vulkanizálás jó ebonitlapoknál 24—48 óráig tartson. Ebonittal bevont vaslapoknál elegendő, ha a vulkanizálás időtartama 12—-24 óra. Emellett a kaucsuknak fizikai tulajdonságai, mint rugalmasság és hajlékonyság, a célnak megfelelően megmaradnak. A túlvulkanizálás által a fizikai tulajdon ságok mindenesetre kissé befolyásoltatnak t s ezért azon célnak megfelelően, melyet különös esetekben elérni akarunk, kell a vulkán izálást hosszabb vagy rövidebb ideig folytatni, miután az ebonit rövidebb kezelesnél is elegendően klórtálló, hogy minden gyakorlati viszonynak megfeleljen. A találmány szerinti eljárással készült termékek minden ipari célra alkalmasak, nevezetesen mindazon esetekben, ahol arról van szó, hogy kémiai szerekkel szemben inert testeket kapjunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás alkalit- és klórtálló ebonitnak. kaucsukból és kénből való előállítására grafit vagy más alkáli- és saválló inert anyagok hozzáadása mellett, jellemezve azáltal, hogy a kaucsukot kb. annyi kénnel keverjük, amennyi a C1 0 H1 6 Sa vegyület képzéséhez elegendő és hogy a keveréket elegendőkép túlvulkanizáljuk, nevezetesen tiszta ebonitoknál a szokásos vulkanizálási hőmérsékletnél,
