47854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlórtartalmú ebonitok előállítására

— 3 — tesen, hogy magának a guminak vagy ebo­nitnak összetartását nem zavarja. Másrészt meg kellett próbálni, hogy ezen, a klórral szemben inert testből minél többet adjunk a termékhez, mert azok a helyettesített klór lassú pusztításával szemben védőréte­get képeznek. Azt találtuk már most, hogy erre a célra a grafit különösen alkalmas és pedig akkor, ha azt kb. 10%-nyi mennyiségben alkal­mazzuk, mindazonáltal 5% grafittal lefelé egészen 15%-ig fölfelé még igen jó eboni­tot kapunk; az ebonitok annál rosszabbak lesznek, minél jobban eltérünk ezen meny­nyiségarányoktól. A grafit minimális határa jó ebonitoknál, kb. 5%, a maximális határ ha a kénmennyiség 32%-nál több és a túl­vulkanizálás elegendő kb. 20°/o és valami­vel nagyobb is lehet. Ha lényegesen kevesebb grafitot alkal­mazunk, akkor az ebonit élettartama tete­mesen kisebb. Ha pedig a grafitot lénye­gesen nagyobb mennyiségben alkalmazzuk, akkor az ebonit jobban és jobban elveszti az összefüggést és élettartama szintén csök­ken. Ekkor olyan ebonitot kapunk, melynek fölülete a klór behatásánál mindjobban lika­csossá válik és könnyebben széteshetik. Ha azonban egyrészt a fönt megadott módon vulkanizálunk és másrészt grafitot adunk és pedig a megadott mennyiségben hozzá akkor ezen két művelet kombinációja által rendkívül tartós olyan terméket kapunk, melyre a klórbehatás gyakorlatilag alig van befolyással. Az új termékkel elért hatás kitűnik abból, hogy míg a legtöbb ebonit, ha azokat kb. 65° C-nál klór behatásának tesszük ki, gyorsan szétesik, addig a jelen találmány szerint készült ebonit, ha azt vas bevonására használjuk, sok esztendeig meg­marad, mielőtt annak egy milliméterjét a klór elpusztítaná. Az eljárást például a következőképen foganatosítjuk: 10 rész kémiailag tiszta finoman elosz­tott grafitot, 35 rész ként és 55 rész para­gumit ismert módszerek szerint egyenletes masszává jól összekeverünk, azután lapok­nak előállítására, valamint vasnak kézzel vagy formában ismert módon való bevoná­sára alkalmazzuk, amennyiben a vulkani­zálást előbb lassan, 1-^2 óra alatt kb. hároin atmoszférára hozzuk és azután ezen nyo­másnál megfelelő ideig, mintegy 40—45 órán át tartjuk, míg a szükséges vulkani­zálást elérjük. Ha a példában megadott mennyiségi ará­nyokat megváltoztatjuk, még akkor is hasz­nálható eredményeket kapunk, de az ered­mények annál kevésbbé előnyösek, minél jobban eltérünk a megadott arányoktól. A gyorsaság, amellyel a helyes vulkanizálás végbemehet, természetesen a vulkanizálási hőmérséklettel változik. A vulkanizálás annál gyorsabban megy végbe, minél magasabb az alkalmazott hőmérséklet. Általában a vulkanizálás jó ebonitlapok­nál 24—48 óráig tartson. Ebonittal bevont vaslapoknál elegendő, ha a vulkanizálás idő­tartama 12—-24 óra. Emellett a kaucsuknak fizikai tulajdonságai, mint rugalmasság és hajlékonyság, a célnak megfelelően meg­maradnak. A túlvulkanizálás által a fizikai tulajdon ságok mindenesetre kissé befolyásoltatnak t s ezért azon célnak megfelelően, melyet különös esetekben elérni akarunk, kell a vulkán i­zálást hosszabb vagy rövidebb ideig foly­tatni, miután az ebonit rövidebb kezeles­nél is elegendően klórtálló, hogy minden gyakorlati viszonynak megfeleljen. A találmány szerinti eljárással készült ter­mékek minden ipari célra alkalmasak, neve­zetesen mindazon esetekben, ahol arról van szó, hogy kémiai szerekkel szemben inert testeket kapjunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás alkalit- és klórtálló ebonitnak. kaucsukból és kénből való előállítására grafit vagy más alkáli- és saválló inert anyagok hozzáadása mellett, jellemezve azáltal, hogy a kaucsukot kb. annyi kén­nel keverjük, amennyi a C1 0 H1 6 Sa vegyület képzéséhez elegendő és hogy a keveréket elegendőkép túlvulkanizál­juk, nevezetesen tiszta ebonitoknál a szokásos vulkanizálási hőmérsékletnél,

Next

/
Thumbnails
Contents