47742. lajstromszámú szabadalom • Kemence illó fémek számára

— 210 — gázvezető csatornával látjuk el, melyek ' közül egyik cinkoxid számára való konden- í záló készülékhez, a másik pedig a kémény- j hez vezet; a tüzelő teret ezen csatornák | egyikével vagy másikával csuklók körül I forgó ajtó segélyével hozzuk összeköttetésbe. i A mellékelt rajz a találmány két kiviteli alakját tünteti föl, melyek a 45399. számú szabadalomban védett eljárás keresztülvitelére különösen alkalmasak, az 1. ábrán a kemence hosszmetszete annak középvonalán át látható; a ! 2. ábrán az 1. ábra 2—2 vonala szerint vett, a 3. ábrán az 1. ábra 3—3 vonala szerint vett keresztmetszet, a 4. ábrán a második kiviteli- alak hosszmetszete, az 5. ábrán pedig a 4. ábra 2—2 vonala szerint vett keresztmetszet látható. A kemence a cinkoxidkondenzáló készü- J lékhez vezető (B) csatornában végződő hoszszú, lényegében vízszintes (A) kamrával van ellátva. Az (A) tüzelő kamra elején van elrendezve az alkalmas tűzálló anyagból való, részben elforgatható (C) tűzhelylemez mely vízszintes (D) csapok körül elforgatható négyszögletes teknőből áll. A (C) tűzhelylemez a vízszintes (E) rostéllyal van ellátva, melyre a fémtartalmú anyagot, rendszerint pörkölt ércet, szénnel vagy más j tüzelőanyaggal keverve reávezetjük. A (D) ! csapok a (G) szelep befolyása alatt álló (F) I légfuvócső útján légszivattyúval vagy más j légfúvó készülékkel állnak kapcsolatban, | melynek segélyével a tűzhelylemezen keresztül levegő fúvatható be; a levegő az üreges csapokból az üreges, lyukkasztott (E) rostélyrudakon át vagy más alkalmas berendezés segélyével a tűzhelylemez fölött lévő érc köré fúvatható. A tűzhelylemez a megfelelő módon lebocsátható és fölemelhető (H) tartókra van szerelve úgy, hogy a tűzhelylemez tartalmának az alsó (J) kamrába való kiürítése céljából, az 1. ábrán szakgatott vonalakkal jelzett helyzetbe lecsappantható. A (J) kamra a kemence működése alatt zárva tartandó (Jl) ajtóval van ellátva. A tűzhelylemez fölött bizonyos távolságban az (A) tü'ielő téren át a (B) csatorna felé nyúló, tűzálló anyagból való (K) válaszfal van elrendezve; ezen fal fölött foglal helyet a második (L) kamra. A tűzhelylemezben képződő cink elillanása közben meggyúlad és a képződő láng a tüzelőtér melegét magas íokra emeli, minek folytán a fölső (L) kamra fenéklapja szintén erősen fölmelegszik. A fölső (L) kamra hátsó részében a kürtőhöz vezető (M) füstcső és a csuklók körül forgatható (N) ajtó van elrendezve, melynek segélyével az (A) tüzelő tér a cinkkondenzáló kamráktól teljesen elzárható és a kürtővel köthető össze vagy pedig a kürtővel szemben zárható el és csupán a cinkkondenzáló terekkel köthető össze. A készülék működtetése a következő módon történik: A (C) tűzhelylemezre először is egy ércadagot hozunk. Egy második ércadagot a tüzelőkamrában a tűzhelylemez és a gázvezető csatorna között lévő lejtős térben halmozunk föl. További adagokat a fölső kamrában a (K) válaszfal fölött helyezünk el és oly szerkezetekről is gondoskodunk, melyek ' segélyével az ércadagok a fölső kamrába hozhatók és mindkét kamra mentén az alsó kamrába továbbíthatók. Ha a tűzhelylemezt kiürítettük, azt megfelelő mennyiségű szén hozzáadása mellett a tüzelő térből vett érccel újból megtöltjük. A kemencében uralkodó meleg abefuvatás tartama alatt a szén elégése folytán fokozódik úgy, hogy a cink fémmé redukáltatik, elpárolog és a tűzhelylemez fölött cinkoxiddá ég el. A folyamat kezdetén a szénből széntartalmú gázok képződnek, miért is a tüzelő teret a kürtővel kötjük össze, de a cink képződése és cinkoxiddá való égetésének idejére a tüzelőteret a kondenzáló kamrákkal hozzuk összeköttetésbe. Minden egyes fuvatás után a tűzhelylemezt kiürítjük és a tüzelőkamra lejtős fölső részében fölhalmozott ércből újabb adagot veszünk.