47700. lajstromszámú szabadalom • Répakapa

Megjelent 191Q. évi január hó 25-én

, KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LETRAS 47700.'iLffítftf /j X/a. OSZTÁLY Répakapa. EÖRDEÖGH EMÍLIA MAGÁNZÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1909 junius hó 9-ike. Találmányom tárgya répakapa, melynek célja az, hogy a répavetésből a gazt és fölösleges répapalántákat eltávolíthassuk, anélkül, hogy a meghagyandó répapalántát is elpusztítanók. tehát a répa első kapálását és ritkítását olcsón és gazdaságosan végezhessük. Ez a répakapa a csatolt rajz 1. ábráján oldal, 2. ábráján fölülnézetben látható, míg a 3. ábra metszete a 2. ábra 3—3 vonala szerint. A kapa lényegében véve egy nyélre beállíthatóan szerelt kettős késpengéből áll. A kapa (a) nyele fölső végén egy (b) keresztmarkolat alsó végén pedig a hegyes előnyösen sokszögietes (c) vasalással van ellátva. A nyél alsó végén egy (d) hüvely tói ató el, mely hüvelyt a nyél (e) furatainak egyikén vagy másikán átdugott (f) pecek segélyével lehet magasabban vagy mélyebben beállítani. A (d) hüvely egyik oldalán egy közel egészen a hüvelyig érő (g) kés, másik oldalán pedig egy U-alakú (h) kar közvetítésével egy másik (i) kés van oly módon fölerősítve, hogy a (g) kés az (i) kés megnyújtását képezze, a két kés, illetve az (i) kés és a (d) hüvely között pedig egy bizonyos hézag maradjon szabadin. A két (g) és (i) kés fölülnézetben szarv (2. ábra) metszetben pedig félhold alakú (3. ábra), mely alakítás azért előnyös, mert az ily alakú kés könnyen hatolhat be a talajba. Eine leírt kapa használati módja a következő : A kapanyél (c) vasalását a talajba nyomjuk, oly módon, hogy a (g) és (i) kés a talajon feküdjék és a megkapálandó lép t sorra merőlegesen álljon, a meghagyandó egy vagy több répapalánt pedig a lg) k<> hátsó élénél a (d) hüvely mellett legyen. Ha most a kapát a (b) markolat segélyével oly módon forgatjuk, hogy a (g) és (i) kések élei forgás közben elől legyenek, a (g) és (i) kések a meghagyandó répapalánták köinyezetében ezek kivételével az összes répapalántákat és a gazt elpusztítják, a meghagyandó répapalánták ellenben sértetlenek maradnak, mert azokat az U-alakú (h) kengyel éri és egyszerűen a talajra fekteii. Minthogy a (h) kar célja csakis az, hogy az (i) kés forgásánál a meghagyandó répát ki ne vágja, a kart a megrajzolttól eltérő módon is lehet alakítani, de az alakításnak mindig olyannak kell lennie, hogy a répa megsérülését ne okozza. A mondottakból következik, hogy a leírt kapa segélyével a répa kapálása és ritkí-