47698. lajstromszámú szabadalom • Gőzerőtelep tengeralattjáró naszádokhoz

— 2 — (B) nátronkazán (b2) elpárologtató terébe vezetjük, miáltal a melegvízkazán ós a Dátronkazán vizét oly hőmérsékletre (a (C) melegvízkazánét mintegy 200°-ra) hevítjük föl, hogy ez a kazán a víz alatt való menet megkezdésénél azonnal üzemképes. Mikor a naszádnak le kell merülnie, az (A) vízcsöveskazán (al) olajtüzelését eloltjuk. Most már a gőzerőtelepet célszerűen | a 2. ábrán látható módon tartjuk üzemben és a (C) meleg vízkazánt melegvízkazán gyanánt használjuk, vagyis az ebben fejlődött gőzt a (K) vezeték közvetlenül a (D) gőzgéphez vezeti. A gőzgépből a fáradt gőz a (G) csövön az (E) kondenzátorba és innen a csapadékvíz mint táplálóvíz a (C) melegvízkazánba megy vissza. Ha a (C) melegvízkazánban fejlődött gőznek nincs már meg a kellő feszültsége, a 3. ábrán látható nátrongőzkazános üzemre térünk át, mikor a gép fáradt gőzét nem vezetjük többé kizárólag az (E) kondenzátorba, hanem részben az (M) vezetéken a (bl) lúgkamarában levő nátronlúgba, mely azt elnyeli. Ekkor a lug fölmelegszik, a fejlődött hőt a (b2) kamarában levő víznek adja le és ebben a kamarában friss gőzt fejleszt, mely az (N) gőzvezetéken megy a (D) gőzgéphez. Minthogy a nátronkazán hőmennyisége főleg az üzem kezdetén tapasztalat szerint tetemesen növekedik és a növekvő hőmérséklettel a nátronlúg elnyelő képessége csökken, célszerű ha a gőznek az (E) kondenzátorba vezetett részéből keletkező hidegebb csapadékvizet — főleg az üzem kezdetén — az (o) vezetéken az(E) nátronkazán (b2) vízkamarájába vezetjük, miáltal módunkban van, hogy az elpárologtatandó víz és evvel a nátronlúgét is akként szabályozzuk, hogy a lúg elnyelő képessége közel állandó maradjon. A (b2) vízkamara táplálása üzem közben a (C) kazánból az (F) vezetéken át történik, a (C) kazán pedig ekkor második alkalmazási módjában az (E) nátronkazán táplálóvíztartálya gyanánt szerepel, miért külön táplálóvíztartály alkalmazása fölösleges. Ha hosszabb víz alatt való menetnél a nátronlúg szintje a gép fáradt gőze által előidézett fölhígulás következtében annyira emelkedett, hogy a lúg a (bl) tartályt teljesen kitölti, vagy ha a nátronlúg már ez előtt az időpont előtt annyira fölhígult, hogy gőzt többé el nem nyelhet, a naszád még tovább is víz alatt maradhat, ha a 4. ábrán látható üzemi eljárást követjük. Ez az eljárás abban áll, hogy a nátronlúg melegmennyiségét a gyakorlatilag lehetséges határig arra hasznosítjuk, hogy a (b2) vízkamarában gőzt fejlesztünk. Ennél az eljárásnál a friss gőzt a (D) gépbe úgy mint a 3. ábrán az (N) vezetéken vezetjük be, a gőzkazán fáradt gőzét azonban nem vezetjük többé a nátronlúgba, hanem kizárólag az (E) kondenzátorba. A csapadékvizet most már az (L) vezetéken a (C) kazánbi vezetjük, hol azt összegyűjtjük. A (C) kazán ekkor harmadik céljára szolgál, nevezetesen csapadékvíztartály gyanánt szerepel úgy, hogy külön csapadékvíztartály is fölöslegessé válik. Mikor a víz alatt való menetről a vízszí nen való menetre térünk át, <%z (al) tüzelést ismét üzembe hozzuk. Ekkor először is az 5. ábrán látható üzemi eljárást alkalmazzuk, mely arra szolgál, hogy a (C) melegvízkazánt és (B) nátronkazánt ismét üzemképes állapotba hozzuk. A (D) gőzgép üzemben tartására szolgáló friss gőzt ebben az esetben vagy az (A) vízcsöves kazán szolgáltatja, melyből az (F) vezetéken megy a (D) gőzgépbe, melynek összes fáradt gőze a (G) vezetéken át megy az (E) kondenzátorba. Egyidejűleg a fejlesztett friss gőz más része a vízcsöves kazánból a (J) vezetéken át a (B) nátrongőzkazán (b2) vízterébe megy és a fölhígított nátronlúgot besűríti, mikor a besűrítés megkönyítésére a (bl) lúgkamarát az (R) gőzvezetéken át az (E) kondenzátorral kapcsoljuk. A csapadékvíz, mely az (E) kondenzátorban a (bl) lúgkamarából jövő gőzből csapódik ki, a csapadékvíztartály gyanánt szereplő (C) kazánba folyik, mely ily módon, az üzem közben a 3. ábra szerint erősen megcsappant víz tartalmát pótolja. A (J) vezetéken bevezetett friss gőz hatása alatt a (b2) el-