47627. lajstromszámú szabadalom • Munkadarab hozzávezetőkészülék dobozkészítőgépek számára

t vezetéken egy (78) ívelt vezetőmélyedést alkalmazunk,'amelyben egy az (1, 2, 3, 4) tányérokhoz erősített, rugalmas l anyagból készült (79) nyúlvány csúszik. (Lásd a 4. áb­rát és a 3. ábra (3) tányérját). Ha a tányér nincs a kellő helyzetben, úgy visszamene­tele alkalmával a (79) nyúlvány a (78) ve­zetékbe lép, annak ívelt vezetőfölülete men­tén végigcsúszik, miközben a tányért a kellő helyzetbe visszaforgatja, mindaddig, míg a valamivel mélyebben vésett egyenes (80) horonyba csappan, mikor is a tányér a kellő helyzetben van. A forgókar előremozgása, illetve előrepat­tanása alkalmával pedig a (79) nyúlvány az egyenes (80) horonyba vezettetik és ilykép a tányér a megfelelő helyzetben megtarta­tik. Ezen berendezés oly dobozokhoz alkal­mas, amelyekhez ovális vagy szögletes tá­nyérok szükségesek. Ha például a dobozfenék alakja a rajzolt­hoz hasonló körkeresztmenetű fogókar al­kalmazását megengedi, úgy a leírt szerke­zet egy sokkal egyszerűbb tartókészülék­kel pótolható. Ekkor ugyanis a (9) fogó­kart hátsó végén lelapítjuk és a (65) szög­emeltyűt (64) végén villaalakban képezzük ki úgy, hogy az utóbbi a (9) fogókar le­lapított \ égét körülfogja és a fogókar el­fordulását gátolja. Az (1, 2, 3, 4) tányérok ez esetben fékezve vannak a (9) karokon elrendezve. A fékezőberendezés a tányérok nem kivánt önműködő elfordulását meggá­tolja ugyan, mindamellett a karnak kis mérvű forgó mozgást megenged. A fékező­berendezést például úgy rendezhetjük el, hogy a tányér és a fogókar közé egy kis bőrlapot helyezünk és a tányér elé egy ru­galmas bádoglapot erősítünk csavarok se­gélyével. Ezen kiviteli alak azonban a ta­lálmány lényegére nem bír fontossággal. A (9) karok nyugalomba való hozatala, ami különösen a visszahúzott helyzetben kívá­natos, olykép is eszközölhető, hogy a (69) részeken, illetve a (9) kart vezető hüvelyen érdes fölületű bőrből, vagy más alkalmas anyagból álló részeket rendezünk el, ame­lyekre a tányérok visszahúzott helyzetük­ben fölfektisznek és ilykép azoknak nem szándékolt forgása meggátoltatik. A fékezés a karok vezetőhüvelye fölületének érdesí­tése által vagy más alkalmas módon is el­érhető. Hogy a karok számát csökkentsük és az­zal együtt a mozgatóberendezést egyszerűs­bitsük, a dobozfenekek és a címkék szá­mára való tartányokat egymással kicserél­hetően rendezzük el. A 3. ábrán föltün­tetett kiviteli alaknál a (11, 12) tartányok egy (76) lemezben vannak ágyazva, amely a (77) vezetékben eltolható úgy, hogy vál­takozva a (11) vagy a (12) tartány tola­tik a szívófej (tányér) alá. Természetes, hogy a tartányok mozgatása körívek men­tén is történhetik. Tehát amint kifejtettük, a szerkezet egy­szerüsbítése céljából a (11) és (12) tartá­nyokat hordozó szánt képezhetjük ki el­mozgathatóan. Ennek példaképem foganato­sítását a 6. és 7. ábrák mutatják. A (95) emeltyűt a (96) kormányzótárcsa működteti. Az emeltyű végére egy (77) kötél vagy szíj van a (102) rúgó közbeiktatásával föl­erősítve, amely- kötél a (97) görgő körül van vezetve és másik végével a tartányt hordozó (76) szán (98) peckéhez vagy nyúlványához van erősítve. A szán másrészt egy (99) rúgó vagy súly által az ellenkező irányba hú­zatik, mimellett a mozgást megfelelő (100, 101) nyúlványok vagy ütközők határolják. Ha már most a (96) tárcsa az emeltyűt megemeli, úgy az emeltyűnél levő és a (99) rugónál erősebbnek választott (102) rúgó a (99) rúgó hatását legyőzi úgy, hogy a (76) szán a (101) ütközőnek ütődik. A (95) emeltyű még valamivel magasabbra emelkedik, amit a (102) rúgó megenged. Ez oly célból történik, hogy a szán biztosan a (101) ütközőig húzassék. Ha a szánt a má­sik oldal felé kell elmozgatni, úgy a (96) tárcsa olykép fordul el, hogy a (95) emel­tyűnek mindaddig való súlyedését lehetővé teszi, míg a (77) kötél meglazul, azaz, míg a (102) rúgó feszítése megszűnik, mire a (99) rúgó a szánt a (100) ütközőig húzza. A feje (tányérok) kiképezése különféle lehet. A 11. és 15. ábrák egy ritkított le­vegő szívóhatása által működtetett kiviteli

Next

/
Thumbnails
Contents