47597. lajstromszámú szabadalom • Boternyő

ernyőpálcák fölvételére szolgáló (16) üreget elzárja. A (16) üreg nyílása a bot fölső végén is lehet, amely esetben azt a rácsavarolt fogantyúval zárhatjuk el. A bot végénél lévő (19) mélyedés a fölső hüvely rögzítésére szolgál és fémmel van bélelve. Ha a botot ernyővé akarjuk átalakítani, először lecsavarjuk (18) hegyét és a (16) üregből kihúzzuk a szövet fölvételére szolgáló (20) pálcákat. Ezek a pálcák U-alakú keresztmetszettel bírnak úgy, hogy a botüreg belsejében, amint a 14. ábrán látható, egymásba illesztve kompendiozusan elhelyezhetők. A fölső (22) hüvely a (23) gyűrűvel egy darabot képez; ez utóbbihoz vannak az U-keresztmetszetű vagy patkóalakú (24) csövecskék csuklósan megerősítve. Az ezen hüvelyre helyezendő (28) kupakhoz van a (29) szövet megerősítve. Az alsó (25) hüvely egy (26) gyűrűvel van ellátva, amelyhez (27) összekötőszögek vagy peckek csuklósan vannak megerősítve. A (15) botra először a (25) alsó hüvelyt, és azután a (27) fölső hüvelyt ráhúzzuk. Mielőtt azonban ez utóbbit elhelyeznők, erre a (28) kupakot az ezen megerősített (29) szövettel együtt ráhúzzuk. Ez a (28) kupak egy réssel van ellátva, amelybe egy a (22) hüvelyen megerősített (39) kilincs beleilleszkedik. Ezáltal a (28) kupak a (22) hüvelyen elfordulás ellen biztosíttatik és oly módon rögzíttetik, hogy a szövet varratai pontosan a (20) pálcák fölé kerüljenek. A (30) kilincsen egy (31) pecek van, amely a bot (19) mélyítésébe benyúl. Ez a pecek emellett a (22) hüvely (32) kivágásán is keresztül megy (2—5. ábra). A kilincs egy a (33) rúgó hatása alatt áll, amely azt úgy az 5. ábrabeli helyzetében, valamint fölcsappantott helyzetében is rögzítve tartja. A kilincs lecsappantása által úgy a hüvely, mint a (28) kupak rögzíttetik a bothoz képest. Hogy a (22) hüvelynek a (28) kupakkal együtt való fölhúzása alkalmával a botnak (19) furatát, amelybe a (30) kilincs peckének be kell csappannia, I könnyebben meg lehessen találni, a kupakon egy (34) nyilat (5. ábra) és a boton egy (35) jelet alkalmazunk. Hogyha a (34) nyíl közvetlen ezen (35) jel alatt áll, akkor a (31) pecek a (19) lyukkal kapcsolatba jön. Ezek után a (24) csövecskékbe a szövetet tartó (20) pálcákat betoljuk. A (20) pálcákat a (21) feszítőpálcákkal következőkép kötjük össze. Az utóbbiak fölső végükön (36) csapokkal vannak ellátva, amelyek a (20) pálcák (37) réseibe illeszkednek (6. és 7. ábra). A (37) csapokat először a (20) ernyőpálcákkal párhuzamos helyzetbe hozza, betoljuk ez utóbbiak vájatába, és azután 90°-kal elforgatjuk úgy, hogy a (37) résekbe kerülve, azokban rögzíttetnek. Az ugyancsak U-keresztmetszetű (21) pálcák alsó végeit a (27) szögek végeire ráhúzzuk, amely utóbbiak a (21) pálcák megfelelő furataiba illeszkedő (38) csapokkal bírnak. Beillesztés után az összeköttetési helyekre ráhuzzuk a (39) hüvelyeket, úgy hogy a (21) feszítőpálcák biztosan rögzítve maradnak. A 6. ábrán a (39) hüvelyek mindkét helyzetben vannak ábrázolva. A hüvelyek helyzetét célszerűen valamely megfelelő, a rajzon föl nem tüntetett rögzítőszerkezettel is biztosíthatjuk (7. és 8. ábra). A (20) pálcák végei villaalakú (40) rúgókkal vannak ellátva, amelyek a szövetre fölvart (41) szemek fölvételére szolgálnak. A (29) szövetburkolat mind rendesen egyes összevarrt részekből áll, amelyeknek varratai a (20) pálcák fölé kerülnek. Hogy a (29) szövet a (20) pálcákra jól ráfeszíthető legyen, az egyes szövetrészeknek hossza a varratok mentén a (28) kupaktól a (41) szemig valmivel rövidebbnek kell lennie a (20) pálcáknál. A (41) szemnek a (40) villába való beakasztásánál a (20) pálcákat egy kissé meg kell hajlítani. Ha az ernyőt ki akarjuk nyitni, az alsó (25) hüvelynek fölső (42) pereme a fölső (22) hüvely (23) gyűrűjéhez támaszkodik. Hogy a bot fölülete össze ne karcoltassék és meg ne rongáltassék, a hüvelyeket belül bőrrel, vagy más alkalmas anyaggal béleljük. Az ernyő zárt állapotban a (40)