47578. lajstromszámú szabadalom • Ingás elektromosságszámláló

_ 2 — szokásos horgos gátlónak az a hátránya, hogy azt kézzel kell megindítani. Az ingák szabályos járása szempontjából hiányos szerkezet vezette a szerkesztőket arra, hogy eddigi ingás számlálókat önműködő megindításra rendezzék be; ezen megindítás azonban nem eléggé biztos arra, hogy a készüléket az áramfogyasztás szünetelése folyamán teljesen árammentesen lehessen tartani. Megjegyzendő továbbá, hogy a mechanikai gátlók a súrlódások okozta megállás elkerülése céljából bizonyos fölügyeletet igényelnek. A megállás másrészről az elektromotor vagy a fordító kommutátor kontaktusainak hibás működése folytán is bekövetkezhetik, amennyiben ily hibás kontaktusok aránylag erős áramokat szakítanak meg és szikraképződésre adnak alkalmat. A jelen találmány tárgya már most oly ingás számláló, mely egyszerűsége által tűnik ki és melynél az említett hátrányok ki vannak küszöbölve. Ezen számláló két önműködően elinduló elektromos ingával bír, melyek akként vannak szerkesztve, hogy lengésük közben szilárd anyagnak szilárd anyagon való súrlódása egyáltalán nem fordul elő. A két inga lengése megegyezésének regisztrálása pedig, egy az említett motorok szerkesztési elveinek forgóáramú mágneses térre való alkalmaaása alapján történik. Az elektromos ingák lengésének fentartását a találmány szerint vagy azáltal érjük el, hogy a járásukhoz szükséges áramok hozzávezetését mágneses súrlódás hasznosítása által eszközöljük, amennyiben egy vörösrézgyűrűben vagy egy más, jó vezető zárt áramközt létesítő fémből készült gyűrűben egy szolenoidot mozgatunk, vagy pedig azáltal, hogy egy, megfelelően elrendezett könnyű lemeznek a lengő ingákat környező levegőben való súrlódását hasznosítjuk. Az ingák mindegyike először is egy, a lengést fentartó azaz oly kontaktussal működik együtt, mely kivánt időközökben visszaszolgáltatja a minden egyes lengés alkalmával elveszett energiát és melyet egy mágneses vagy bármily nem szilárd halamzállapotú közegben létesített súrlódó hatás vezérel. Egy második kontaktus, mely az ingáktól esetleg távol (pld. egy kapcsoló-táblán) elrendezett mutatószerkezetet vezérli, a két ingának lengési megegyezését regisztrálja azáltal, hogy az egyik és másik irányú forgó mágneses tér létesítése következtében forgásirányát változtatja. A két inga, melyek mindegyike egy, a feszültséggel arányos áramtól átjárt csévét hord, egy-egy helytálló csévének hatása alatt áll, melyeket az intenzitással arányos áram jár át úgy, hogy az ingáknak azáltal létesített kitérítése, mint az eddigi ingás számlálóknál, a fogyasztással lesz arányos. A találmány tárgyát képező készülék tehát összesen négy, csak igen gyönge áramokat átbocsátó kontaktust és egy, mutatószerkezetet vezérlő, kisméretű forgó mágneses mezejű motort tartalmaz. A mellékelt rajzban a találmány tárgya három foganatosítási alakjában van föltiintetve. Az 1. ábra a mágneses súrlódással működtetett foganatosítási alak egyik ingájának elölnézete. A 2. ábra részletrajza. A 3. ábra az egész számlálónak vázlatos rajza. A 4. ábrában föltüntetett diagrammok az indukált áramviszonyokat szemléltetik. Az 5. ábra egy második foganatosítási alakot és annak kapcsolását vázlatosan láttatja, a 6. ábra a harmadik foganatosítási alak egyik ingájának részletes elölnézete. Az (A) lágyvasdarab (2. ábra) két, oldalas ívalakú (a, al) kart hord, melyeken két finom tekercsű (B) cséve (1. ábra) van elrendezve, melyek a vasdarabot a hálózati feszültséggel arányos mértékben polarizálják. A vasdarab a (b) rúd segélyével a helytálló (c) pontban van fölfüggesztve. Az áram hozzávezetése két, a fölfüggesztési ponthoz kötött finom fonal (3. ábra) útján történik. A (B) csévék (1. ábra) akként vannak tekercselve, hogy a (z) nyúlványban, mely