47499. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéknak a távvezetékben való elosztására

- 2 -segélyével bevezettetik. A szivattyúknak hajtása megfelelő erőgépek, célszerűen (f) elektromotorok segélyével történik. A (b) nyomólégüstnek lég- vagy gáztere (g) manométerekkel van ellátva, melyeknek száma az alkalmazott szivattyúk1

számának felel meg. Mindegyik manométer (h) csúszó-és (i) álló kontaktussal bír; mindkettő (k, 1) vezetékek segélyével van az (f) elektromotoroknak csatlakozó kontaktusaival összekötve. A manométereknek (h) csúszókontaktusait akként állítjuk be, hogy az egyik már csekély nyomáscsökkenésnél is mozgásba hozza a megfelelő elektromotort, valamint az arról hajtott szivattyút, míg a második nagyobb, a harmadik még nagyobb nyomáscsökkenésnél stb. indítja meg a megfelelő szivattyút. A csúszókontaktusoknak ezen különböző beállítása és a szivattyúméreteknek megfelelő megválasztása által elérjük azt, hogy a nyomó folyadéknak átlagos szükséglete bizonyos üzemidő alatt, pl. éjjel, csak egy szivattyúval födöztetik, míg további, második, harmadik stb. szivattyú egymásután, önműködően kapcsolódik be, ha a nyomófolyadék szükséglet pl, nappal növekszik vagy ha hirtelenül, pl. tűzvésznek vízzel való oltásánál az igénybevétel tetemes. Az 1. ábra szerinti elrendezés azzal a hátránnyal bír, hogy az egész szállított víznek a nyomólégüstön kell átmennie, mielőtt az (m) elosztóhálózatba jutna. * Bizonyos folyadékok tudvalevőleg nagyon mohón nyelik el a levegőt vagy a gázokat úgy, hogy bizonyos körülmények között a tartály folyadékszíne fölött nyugvó légvagy gáztömeg tetemesen elhasználtatik, minek következtében mindig ujjal helyettesítendő, azaz folyadékon kívül levegőt vagy gázt kell időnként újonnan beszivattyúznunk, ha nem akarjuk, hogy a levegő vagy gázmennyiségé bizonyos minimum alá ne sülyedjen. Hogy emellett bizonyos állandó megfigyelés szükséges, az magától értetődik. Ezen hátrány a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alak segélyével kiküszöbölhető, ha a (c, nj szívó- és emelőcsövekben | továbbított folyadékot nem egész tömegében, 1 hanem csak részben vezetjük a nyomólég! üstbe, amennyiben a (b) nyomólégüstöt csak egyetlenegy (o) vezetékággal kapcsoljuk a szivattyú nyomócsöveihez. A szállított folyadéknak nagyobb része közvetve a nyomócső, ill. (m) elosztóbálój zatba fog jutni és ott elhasználtatni, ahol is a (p, e) összekötő vezeték (1. ábra) gondoskodik arról, hogy az (m) elosztó hálózatba közvetlenül bejutó folyadék ugyanazon nyomással bírjon, mint amilyen nyomás a (b) nyomó légüstben uralkodik. Ily módon az újonnan hozzááramló folyadéktömegnek aránylag csekély mennyisége érintkezik a (b) üstben lévő légoszloppal és ez utóbbi ennek megfelelően tetemesen lassabban nyeletik el, mintha az egész szálj Iított folyadéktömeg a légüstön áthajtatott j volna. Ha az egyes nyomólégüsthöz kapcsolt szivattyúk külön-külön szívóvezetókkél bir! nak úgy, hogy ez utóbbiak mindegyike egymástól. független, akkor az egyik vagy másik szivattyúnak nyugalmi helyzetében előfordulhat, hogy bizonyos körülmények, pl. csőtörések, vagy pedig a minden egyes szivattyú elé célszerűen a szívóvezetékbe iktatott (q) visszacsapó szelepnek tömítetlensége folytán a levegő áramlik be a szívóvezetékbe vagy pedig, hogy a szívó- és emelő-i vezetékben lévő folyadékból gázok válnak ki, miáltal az ezen vezetékben lévő folyadékoszlop elszakadna úgy, hogy a hozzátartozó szivattyúnak újra való üzemhelyezésénéi a legelőször továbbított lég- vagy gáztömeg az (m) elosztó vezetékbe jutna, amit okvetlenül el kell kerülnünk. Ezen okból célszerű az első, a jelen esetbe^ az (e)-vel jelölt szivattyút kis szállítási tömeg céljaira méretezni és azt a minden ilyfajta berendezésnél szelepeknek, csapoknak és más elzáró szerkezeteknek tömítetlenségéből származó kiszivárgási veszteségeknek állandó kiegyenlítésére, ill. az időnként csak egészen minimális folyadékszükségletnek szakadatlan ellátására fölhasználni, továbbá a szivattyúk (c) szívóvezetékeít vagy egyesíteni, vagy pedig (p) oldalél-