47487. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló járművek számára

4—6. ábrák részleteket mutatnak. (a) jelöli a már ismert, rúgóhatás alatt álló vonórudakat. Mindegyik vonórúd a hengeres (b) tokot tartja, mely két szemben fekvő szektoralakú (c) hasítékkal van ellátva. A hasít ékokon a bennük lazán ágyazott (d) csap hatol át, mellyel az (e) rúd van mereven összekötve. E rúd tövén az (

(f) golyó ül. A toknak a golyót körülvevő belső (g) tere a golyónak megf elelő alakban van kiképezve úgy, hogy golyós csukló képeztetik. A toknak az (ej rudat átbocsátó (h) nyílása tölcséralakú. Az (e) rúd végén egy prof liláit fej ül. E fej az (i) tömbből áll, melyből egyoldalúan a (k) pofa nyuliik ki és két ferde (1) fölület áll ki. Az egyik tömboldalon a forgatható (m) tengely hatol át. A pofa az (n) gúlacsúcsban végződik (5. ábra) és belső oldalán (o) orral van ellátva, míg külső fölülete (p) leferdítéssel (4. ábra) bír. A tokfödelet a laza (q) tányér képezi, melybe az (r) ütközőrúgó van behelyezve, melynek másik vége az (i) tömbhöz fekszik. Az (m) tengelyen az (s) súllyal egyensúlyban tartott (t) támaszeméltyű (2. ábra) van megerősítve. A (d) csapot két (u) kar (1—3. ábrák) fogja át. E karokon a (v) és (w) peckek vannak átdugva. A (v) csap körül egy kétkarú emeltyű forgatható, melynek egyik karja ;az (x) kampót képezi, míg a másik villás (y) kar a (z) rögzítőorral van ellátva. Cl) jelöli a (d) csap körül forgatható, úgynevezett csőkengyelt. Ennek egyik vége fogantyúszerűen lenyúlik és a (2) ütközőt tartja, míg másik vége a (3) keretet tartja. A kereten a (4) orr és az i(5) tövis ül, ezenkívül a keretből erre merőlegesen egy nar gyobb (6) és egy kisebb (7) pecek áll ki. A 'keretben továbbá két (8) ferde fölület (4. ábra) van kiképezve. A rajzon a kapcsoló záróhelyzetben van föltüntetve. E helyzetben a két pofa oly módon van összetolva, hogy az (n) csúcsok kölcsönösen az (i) tömbökbe ütköznek, és az (o) orrok egymást lehorgonyozzák. A (3) keret a (8) ferde fölületekkel a (p) leférdi téseken ül és a pofákat összetartja. A I (2) ütközőt a (z) rögzítőorr fogva tartja, j miáltal a csőkengyelnek és így a keretnek i véletlen lehúzása is megakadályoztatik. A (t) támasz a súly megemelése mellett elnyomatott. Ha a kapcsolás bontandó, akkor az (y) kart hátranyomjuk, és ezáltal a (z) rögzítőorr t a (2) ütközőtől elhúzzuk. Az e célra szolgáló berendezés a.kapcsolónál lehet megerősítve, vagy kulcsszerű szerszámot kéi-I pezhet, melyet használat után eltávolítunk. Az utóbbinak : az SL Z előnye, hogy az illetéktelen kikapcsolást megakadályozza, ezenkívül az egész vonathoz csak egy kulcs .szükséges. Ezután a,z (1) csőkengyel fogantyúvégét lenyomjuk, miáltal a (3)' keret fölemelkedik és (5) tövise a pofák közé hatol, miáltal a pofák szét választatnak. Ezzel a kapcsolást megoldottuk és a kocsik széthúzhatok. Emellett az (s) súly a (t) [támaszemeltyűt is újból visszaforgatja és a (4) orrnak a támaszemeltyűre való fölfekvése által a csőkengyel nem szándékolt leesés sét megakadályozzuk. Ha ezután a kocsikat ismét összetoljuk, akkor a pofák ia (t) támaszokat kölcsönösen elnyomják, és a csőkengyelek ismét a záróhelyzetbe kerülhetnek. A zárt kapcsoló a kocsi összes eltolódásait követheti. A magasságkülönbségek azáltal egyenlítődnek ki, hogy a csap ;a kúpos (c) hasítékokban fölfélé vagy lefelé kitér. A ferde helyzetek kiegyenlítésére az (f, g) golyós csukló és a szabadon állítható (g) tányér szolgál. Emellett megjegyzendő, hogy a (g) tányért tartó hengerf ölület domború és a tányér megfelelő fölülete homorú, ezáltal elérjük, hogy a rúgónyomás a tányért mindig a közép felé tolja. Az (r) rugók a tengelyirányú rugalmasságot adják és másrészt a (d) csapnak a ,(c) hasíté-I kokban vala laza játékát megakadályozzák. A (h) tölcsérszerű nyílás az (e) rúd játékát lehetővé teszi. Az (1) ferde fölületek a l(k) pofáknak a záróhelyzetbe való biztos becsúszását eszközlik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsoló járművek számára, jellemezve két, egymást kölcsönösen ve-