47454. lajstromszámú szabadalom • Vonóshangszer
dályozására, hogy a kolofoniumtömbben a dörzsölés folytán bevágás keletkezzék, mely később a bedörzsölést megnehezítené és a koiofoniumtömb gazdaságos kihasználását lehetetlenné tenné, a tömbnek forgási test alakot adunk és a (28) csúszkán forgathatóan rendezzük el. Ha a forgási testnek lassú forgást adunk, a test köpenyfölülete egyenletesen kopik és a tömb teljesen kihasználható. A koiofoniumtömb forgatása a (13) tengelyről a (30, 31) súrlódási hajtómű és a (31) koronghoz forgattyúszerűen csuklósan csatolt (32) rúd által történik, mely rúd (33)-nál csapágyban vezettetik és egyik végével a kolofoniumtömbbe excentrikusan ütközik. Mint már említtetett, a hurok megszólaltatása azáltal, hogy a (7) vonóhoz közelíttetnek. Ezen cél elérésére szolgál a vonós hangszereknél szokásos húrtalp, mely a húr hosszát meghatározza és a találmány értelmében úgy van berendezve, hogy segélyével a húr mozgatása lehetővé válik. A húrtalp az 1., 2. és különösen a 9. ábrán iátható módon a helytálló (34) résszel bír, mely (35)-nél a hangfenékhez egyoldalasan van megerősítve úgy, hogy kalapácshoz ha: sonló módon rezeghet. A húrtalp második (36) réBzének (1., 2., 9., 7. és 8. ábra) bemetszett külső (37) vége a (2) húr támaszául szolgál, másik vége pedig a hosszabb (38) éllel van ellátva, melynek segélyével a másik talprészen lévő (39) mélyedésbe nyúlik oly módon, hogy a nyilak irányában (9. ábra) elfordulhat, minek folytán a húr a (7) vonóhoz közelíthető és attól eltávolítható. Az 1., 2. és 9. ábrán azon berendezés is látható, melynek segélyével a hangfenék egymással szemben fekvő két oldalán lévő, egy hangra hangolt két (2) húr egy és ugyanazon (40) billentyű lenyomásával a (7) vonóhoz közelíthető. A (40) billentyű (41) karjával van összekötve a (42) húzó szerv, mely a (43, 44) húzó szervek' ben folytatódik (9. ábra), melyek közül a (43) szerv az egyik húrtalp mozgatható (36) részéhez közvetlenül csatlakozik, a (44) húzó szerv pedig a mozgó rész (45) nyílásán (7. és 8. ábra), továbbá a hangfenék (46, 47) furatain át (9. ábra) a másik oldalra terjed, hol a hasonlóan elrendezett húrtalp mozgó (48) részével a (49) kar ' által van összekötve. Ezáltal elérjük, hogy a (40) billentyű megütésénél, illetve a (42) szerv bármily módon való működtetésénél mindkét húrtalp mozgatható (36, 48) része a hangfenék falaitól eltávolodik és a (7) vonó felé mozgattatik, minek folytán a hurok megszólalnak. A hurok kettős elrendezésénél az (50) hangvesszőket (9. ábra) szintén sajátos módon kell elrendezni, hogy a rendszer egyes részei rezeghessenek, anélkül, hogy egymást zavarnák, sőt oly módon, hogy egymást hatásukban támogatják. Ezen célból a hangvessők minden húrtalp helytálló (34) részének (35) megerősítésével szemben kezdődnek és a haugfenéknek az illető húrtalpat tartó egyik falán az (51) nyíláson át átmennek és a hangfenék* szemben lévő falához támaszkodnak. A hangszer oly berendezéssel is el van látva, melynek segélyével a mély hangok lábítók útján megszólaltathatók, ami különösen akkor előnyös, ha a hangszer zenekar pótlására szolgál és több hangot akarunk megszólaltatni, mint amennyit egy személy egyszerre működésbe hozhat. Ezen berendezést (51) lábítók (1. és 3. ábra) képezik, melyek (52)-nél a közös (53) alapzathoz képest elforoghatnak és az (54) rugók által rendes helyzetükben megtartatnak. A lábítók az (55) pont körül elforgatható (56) kétkarú emelőkre hatnak, mely emelőkhöz az (57) rudak csatlakoznak. Ezen rudak a (49) pont körül elforgatható (40) billentyűk hátsó (58) részére gyakorolnak hatást, minek folytán a billentyűk ugyanoly mozgást nyernek, mintha kézzel nyomattak volna le. Az (51) lábítókat összekötő (53) alapzat a hangszer állványán a (60) csap körül elforgathatóan van megerősítve és használaton kívüli helyzetben függőleges helyzetbe csappantható föl. Az üveghangokat létesítő berendezés a hurokhoz keresztben vezetett (61) léc (1. ábra) által képeztetik, mely lágy bevonattal van ellátva. Ha a léc kézzel vagy mechanikai úton a hurokkoz szoríttatik, a maga-