47388. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a víz vastartalmának zárt áramban való lecsapására

Megjelent ll>Q9. évi december lió 17-én. MAGY. ggfe KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 47B88. szám. IVa. OSZTÁLY. Berendezés a víz vastartalmának zárt áramban való lecsapására. DESENISS & JACOBI AKTIÉNGESELLSCHAFT CÉG HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1909 május hó 3-ika. Azon eljárásnál, mely szerint a vizet úgy fosztották meg vastartalmától, hogy zárt tartányban, fölös levegő jelenlétében szűrőn bocsátották át, melyben a föloldott vas oxydációja folytán keletkező okker lecsapódott, azt figyelték meg, hogy jelentékeny mennyiségű levegő bevezetése a legtöbb esetben kedvező befolyást gyakorolt a vaskiválasztás hatásfokára. Ennélfogva a levegő mennyiségéit nem célszerű szűkre szabna. Azonban a levegő folytonos beszorítása a légmennyiséggel arányos munkát kíván, melyet jelen találmány szerint úgy kerülünk el, hogy a sűrített levegőt a szűrőből nem bocsátjuk a szabadba, hanem a víznek alkalmat adunk arra, hogy a benne mechanikai úton lekötött levegőt egy külön térben bocsássa kii, honnan aztán a levegőt szivattyú segélyével ismét a szűrőbe vezetjük vissza. A meghatározott mennyiségű levegőnek ez a körforgása arra van alar pítva, hogy a szűrőben a levegőnek csak kis része használtatik föl a vízben föloldott vassók oxydálására. Ezt a csekély léghiányt, mely az oxygénnek a vas által való elhasználásából, illetve az oxygénnek a nitrogénnel szemben való nagyobb oldhatóságából ered, mindenesetre pótolni kell, és pedig vagy úgy, hogy állandóan egy külön kis légszivattyút tartunk, működésben, vagy pedig úgy, hogy a légkeringést föntarto kompresszort időnként a külső levegővel hozzuk összeköttetésbe. Erre különben azért is szükség van, mert az eltávozó tiszta 'víz is mindig visz magával bizonyos mennyiségű levegőt, finom hólyagocskák alakjában. A zárt vezeték légtartalmának csökkenését a vízállás ingadozása jelzi. Azonban a levegő túlnyomó része állandóan benmarad a körfolyamban. A fönti módszer azt a nagy gazdasági előnyt nyújtja, hogy a légsűrítésre egyszer fölhasznált munka megmarad úgy, hogy a jelzett légveszteségektől eltekintve, a szűrő és légtelenítő terek közé iktatott szivatytyúnak csupán csak azt a nyomáskülönbséget kell pótolnia, amely a szűrő fölső és alsó vége között fönnáll. Ez a különbség rendszeriint csak 2—3 m. magas vízoszlop^ nak felel meg, míg az össznyomási, mely alatt a szűrő áll, a víz fölemelésének magassága szerint több légköri nyomást is kitehet. Ily módon az üzem közbeni légsűrítési munka a vízemelés magasságától teljesen