47321. lajstromszámú szabadalom • Üreges vasbetonfal

raegtoldása után a képezett vízszintes betonhabarcsrétegre az (a) töltőtestek újabb csoportját helyezzük föl és ugyanoly módon járunk el, míg csak a fal a kívánt magasságot elérte. A két fal sarokilleszkedési helyén (2. ábra) fekvő (g) cellák a szilárdság fokozása céljából betonhabarccsal teljesen kitölthetők; épúgy lehet hosszú, keresztirányú szerkezetekkel alá nem támasztott falaknál helyenkint tömör (b) betonpilléreket közbeiktatni. A 3. ábrán bemutatott változatnál az (a) töltőtestek, oly módon helyeztetnek el, hogy ( tisztán csak a külső (z) falon marad szabad tér és ennek megfelelően csak ennek mentén keletkezik függélyes betonhabarcsréteg; ezen szerkezet akkor nyer alkalmazást, ha az (a) töltőtesteket az (m, w) bordarendszerek megkeményedése után a falazatból ki kell húzni, mely esetben azonban a belső oldalon fekvő cellanyílások tetszőleges módon burkolandók. A 4. ábrán föltüntetett, szerkezetnél az (a) töltőtestek úgy vannak méretezve, hogy a két (z, z) fal között lévő teret teljesen kitöltik úgy, hogy az (a) töltőtestek homloktölületei a (w, m) bordarendszerek homlokfölületeivel együtt képezik a falazat fölületeit. Ezen szerkezet különösen akkor jön tekintetbe, ha töltőtestek gyanánt üreges téglák, üvegtéglák vagy effélék alkalmaztatnak. Az 5. ábrán föltüntetett, erősbített keresztmetszetű szerkezet magasabb vagy jobban megterhelt falak főfalainál nyer alkalmazást: ezen fal elkészítése analóg módon történik, mint ahogy azt az 1. és 2. ábrák kapcsán leírtuk és a rendes szerkezettől csak annyiban különbözik, hogy a két fal egymástól való távolsága körülbelül megkétszereztetik és minden vízszintes helyzetben szabad tér hagyása mellett az (a) töltőtestek két csoportja helyeztetik el; hogy a függélyes és vízszintes (v, n) vasbetétek rendszerét is meg kell kétszerezni, az természetes. Az eddig leírt szerkezetek leginkább lakóházak falaira vonatkoznak; magtárak, raktárak és más oly épületek építésénél, melyek nagy megterhelésnek vannak kitéve, az egyik függélyes bordarendszer, mint a 6. ábra mutatja, megfelelő szög alatt egymást keresztező két (r, r) merevítő rúdrendszer által pótolható, melynek oldalirányú eltolódása minden cellarétegben egy vízszintes (n) borda által akadályoztatík meg. Ezen cellafal elkészítése általában ugyanoly módon történik, mint ahogy azt a 7. ábrára való hivatkozással leírtuk. Figyelembe jövő különbség leginkább abban van, , hogy a (b) töltőtestek háromélű hasábok által képeztetnek, melyeket minden sorban fölváltva föl- és lefelé irányított élekkel kell elhelyezni; az élükkel fölfelé irányított (b) töltőtestek épúgy helyeztetnek el, mint a hasábos töltőtestek, mire a közöttük fekvő terek legalsó része betonhabarccsal töltetik ki és abba az éllel lefelé irányított töltőtestek behelyeztetnek. Egyébként minden más alkalmas segédeszköz alkalmazható, így pl. az alaplapjukon nyugvó alaksorok felének elhelyezése után fölöttük haladó vízszintes sodronyok helyezhetők el és azután ezeken erősíthetők meg alkalmas módon, az élükkel lefelé irányított töltő testek. Az 1—5. ábrákban bemutatott szerkezetek a tömör falazatéval egyenlő nyomószilárdsággal birnak, de emellett azon előnyük is van, hogy csekély önsúlyuk folytán több emeleten át egyenlő csekély szélességben építhetők és sokkal kevesebb alapozási munkát igényelnek, mint a tömör falszerkezetek. Ezen falazat további előnye, hogy üregei folytán rendkívüli módon hőszigetelően hat és hogy az összes ablak- és ajtónyílásoknál az összes fölső tartók elhagyhatók, minthogy a fal minden vízszintes metszetben tartókép szerepel. Áz ablak- és ajtónyílásokat körülvevő függélyes és vízszintes bordák esetleg erősbíthetők vagy az ezen nyílásokat körülvevő cellák betonhabarccsal önthetők ki, amint az erősbítő pillérek elrendezésénél történik.