47274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak közvetlenül ércekből való előállítására
Megjelent 1909. évi november hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 47274. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás acélnak közvetlenül az ércekből való előállítására. SIMPSON WILLIAM SPEIRS ÉS OVIATT HOWABD MÉRNÖKÖK LONDONBAN. A bejelentés napja 1909 február hó 9-ike. A jelen találmány tárgya eljárás acélnak közvetlenül a vasércekből, különösen a vasat oxydként tartalmazó ércekből pl. haematitból, magnetitból és ezek összetételeiből való előállítására. A jelen eljárás minden oly vasoxydnál alkalmazható, mely az alább részletezett keverés lehetővé tételére elegendően fölaprítható, különösen alkalmazható azonban oly koncentrátumok vagy ércek fölldolgozására, melyek már a termési , f ben finoman elosztott állapotban fordulnak elő, mint pl. a mágneses vashomok. A jelen találmány tárgyát képező eljárás eljárás lényegileg abban, áll, hogy a földolgozandó vasércet, mely, ha még nincs aránylag finoman elosztott állapotban, előbb ezen állapotba hozandó, megfelelő mennyiségben egy, vizet tartalmazó oldattal jól összekeverjük, amikor is ezen oldatot oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy a képződő keverék összeálló pépes masszát alkosson, mely alkalmas arra, hogy azt az olvasztó kemencékbe vagy tégelyekbe adagolandó ércek módjára egy, a célnak megfelelően készült tartályba helyezhessük, melyet azután hevítésnek vetünk alá. * említett oldatot vízből ós a kívánt eredn.. elérésére elegendő mennyiségben alkalmazott szénhydrátból, pl. cukorból vagy keményítőből vagy más, saccharose- vagy keményítőtartalmú anyagokból vagy ezek összetételeiből állítjuk elő. Célszerű (ámbár nem mindig szükséges) az oldatot forró vízzel készíteni, hogy a használt szénhydrát lehetőleg tökéletesen oldódjék. A redukáláshoz szükséges ezen szénhydrát mennyisége magának a szénhydrátnak és a fölgo'.gozandó ércnek nemétől függ. így pl., ha redukálandó érc mágneses vashomok (mely csak kevés teléranyagot tartalmaz), redukáló szénhydrát gyanánt pedig közönséges, finomítatlan cukrot használunk, akkor a cukrot célszerű a földolgozandó érc súlyának krbl. 4—5%-ának megfelelő mennyiségben alkalmazni. A szénhydrátnak fölös mennyiségben való alkalmazása nem hátrányos a kívánt eredményre nézve, némely esetekben pedig, melyekben cukrot alkalmazunk fölös mennyiségben, a víz használatától el is tekinthetünk. A víz elhagyása azonban néha szükségessé teszi azt, hogy a szénhydrátnak a célra különben elegendő mennyiségét többszörösen fokozzuk. Az említett módon vízzel kevert vagy abban föloldott, redukáló anyagként ható széhydráton kívül a földolgozandó ércet még az
