47272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércnek vassá való redukálására

Megjelent 1909. évi november hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 47272. szám. Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás vasérceknek vassá való redukálására. SIMPSON WILLIAM SPEIRS ÉS OVIATT HOWARD MÉRNÖKÖK LONDONBAN. A bejelentés napja 1909 február hó 9-ike. A jelen találmány tárgya eljárás vasoxydok redukálására és fémes vasnak előállítására különböző, a vaBat oxydként tartalmazó ércekből, különösen haematitból, magnetitból és ezek összetételeiből. A jelen eljárás minden oly vasoxydnál alkalmazható, mely az alább részletezett keverés lehetővé tételére elegendően fölaprítható, különösen alkalmazható azonban oly koncentrátumok vagy ércek földolgozására, melyek már a természetben finoman elosztott állapotban fordulnak elő, mint pl. a mágneses vashomok. A jelen találmány tárgyát képező eljárás lényegileg abban áll, hogy a földolgozandó vasércet, mely ha még nincs aránylag finoman elosztott állapotban, előbb ezen állapotba hozandó, megfelelő mennyiségben egy, vizet tartalmazó oldattal jól összekeverjük, amikor is ezen oldatot oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy a képződő keverék összeálló pépes massát alkosson, mely alkalmas arra, hogy azt az olvasztó kemencékbe vagy tégelyekbe adagolandó ércek módjára egy, a r ilnak megfelelően készült tartályba helyezhessük, melyet azután hevítésnek vetünk alá. Az említett oldatot vízből és a kívánt eredmény elérésére elegendő mennyiségben alkalmazott szénhidrátból, pl. cukorból vagy keményítőből vagy más, saccharose- vagy keményítőtartalmú anyagokból vagy ezek összetételéből állítjuk elő. Célszerű (ámbár nem mindig szükséges) az oldatot forró vízzel készíteni, hogy a használt szénhydrát lehetőleg tökéletesen oldódjék. A redukáláshoz szükséges ezen szénhydrát mennyisége magának a azénhydrátnak és a földolgozandó ércnek nemétől függ. Így pl. ha a redukálandó érc mágneses vashomok (mely csak kevés teléranyagot tartalmaz), redukáló szénhydrát gyanánt pedig közönséges, finomítatlan cukrot használunk, akkor a cukrot célszerű a földolgozandó érc súlyának krbl. 4—5%-ának megfelelő mennyiségben alkalmazni. A szénhydrátnak fölös mennyiségben való alkalmazása nem hátrányos a kívánt eredményre nézve, némely esetekben pedig, melyekben cukrot alkalmazunk fölös mennyiségben, a víz használatától el is tekinthetünk. A víz elhagyása azonban néha szükségessé teszi azt, hogy a szénhydrátnak a célra különben elegendő mennyiségét többszörösen fokozzuk. Majdnem minden esetben célszerű az ércadaghoz finoman megőrölt meszet, agyag-