47263. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ojtóanyagnak valamint védőszérumnak előállítására

Megjelent 1909. évi december lió 4-éa. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 47268. szám. IV/h/i. OSZTÁLY. Eljárás ojtóanyagnak. valamint védő szérumnak előállítására. PHARMAZEUTISGHES 1NSTITÜT LUDWIG WILHELM GANS CÉG M/M

FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1909 március hó 10-ike. Elsőbbsége 1908 március hó 11-ike. A sertésvész szűrhető virusa ellen védő ojtás eddig csak egyetlenegy, némiképen megbízható és a beojtandó sertésekre veszélytelen módon lehetséges. Ezen mód abban áll, hogy a sertéseket virulens, élő sertés vészvirust tartalmazó vérnek folyton nagyobb mennyiségben való bevitele által a vésszel szemben immúnissá tesszük. Ily módon az állatok szérumában a sertésvész ellen különleges védő és gyógyanyaigokat nyerünk. Ily szérummal azután képesek vagyunk más sertéseket sertésvész ellen megvédeni. Ezen módszer hátrányai mindenek előtt abban állnak, hogy a szérum nyerése céljából a sertések testét kell fölhasználnunk, mely azonban szérumnyerésre annyiban nem igen alkalmas, mert más állati testekkel, pl. lovak, szamarak, marhák, birkák testéivel ellentétben, a vérelvonás alkalmával igen kevés szérumot szolgáltat. Megkísérelték már a nevezett állatokat, különösen lovakat, pestisbeteg sertések vérével immúnissá tenni és ezen úton sízérumot előállítani, de ezen kísérletek hajótörést szenvedtek amiatt, mert a sertésvér ismételt injekciók esetén a lovakra igen mérgesnek bizonyult. Az említett módszer másik hátránya az, hogy oly vérrel kell dolgoznunk, mely a még élő sertés vészvirust tartalmazza. Ezért kell a gyakorlatban a sertések védő ojtársára mindig a szérum kerülő útját választanunk, vagyis előbb védő szérumot kell előállítanunk és csak ezen szérum nyerhet a gyakorlatban alkalmazást. Ezen hátrányok szolgálnak magyarázatául annak, hogy eddig csak szérumimmunitás, vagy úgynevezett passziv immunitás volt elérhető, mely csak igen rövid ideig tart. Aktív, hosszabb ideig tartó védő ojtás sertésvész ellen a gyakorlatban mai napig még ! nem volt elérhető, mert, hogy ezen védő j ojtás veszélytelenné váljék, oly ojtóanyag j szükséges, mely nem élő, hanem megölt, j de emellett még védelmet nyújtó vírust tartalmaz. Nagyarányú kísérletek azt a meglepő eredményt szolgáltatták, hogy sertésvészszel fertőzött állatok szerveiben és izmaiban oly anyagok találhatók, melyek a sertésvész leküzdésére előnyös módon fölhaszr nálhatók. Ezen új tény fölfedezése vezetett a jelen találmány tárgyát képező ojtó anyag, valamint védő szérum előállítására. Nyilvánvaló, hogy a fertőzés behatása