47199. lajstromszámú szabadalom • Gép répa és hasonló sorba ültetett kapás növény kiemelésére és tisztítására
A (14) levélemelcszerkezet a (9) tárcsák előtt két párhuzamos egyforma hosszú (15) rúdon függ, melyek a levélemelő (16) keretével és a (11) kerettel csuklóparallelogrammot képeznek. A (14) levélemelő a talajon halad tova, anélkül, hogy abba lényegesen behasítaná, amit a (17) ütköző akadályoz meg. A levélemelő a fejezőszerkezettel függetlenül mozoghat föl és alá, a (18) pecek behelyezése által azonban e két szerkezetet együttesen is hagyhatjuk mozogni. A (16) kerettől a (19) nyúlványok vagy esetleg csavartan hajlított bádoglap nyúlik fölfelé, melyek a leveleket befelé terelik s a keretre való rakodásukat megakadályozzák. A (7) rudakat és a (11) keretet a (20) kengyelek hosszirányban támogatják. A levél-lerakó szerkezeti -célja, hogy a répák ne keveredjenek a fejekkel és levelekkel; a szerkezetnek emellett a talajhoz fekvő és ahhoz esetleg tapadó összes leveleket föl kell emelni, anélkül azonban, hogy azokat a talajon hurcolná, mert a levelek és a fejek értékes takarmányt képeznek. A levelek lerakására eddig oly szerkezetet használtak, mely nemcsak levelet, har nem földet is takarított oldalra; ezeken kívül még bonyolult, költséges és sok vonóerőt igénylő szerkezeteket is próbáltak ki, melyek azonban eredményre nem vezettek. A jelen találmány értelmében a levágott fej a levelekkel a levágás és az oldalon való lerakás közötti időtartam alatt tisztíts tátik. A föltüntetett foganatosítási példánál a kések fokához a (21) pálcák vannak csuklósan kapcsolva, melyek a lefejezett répa magasságához képest emelkedhetnek és sülyedhetnek. A menetirányban fekvő pálcákat hátul a (22) lap hordja; a földön csúszó, kellő sűrűen egymás mellett elrendezett pálcákra kerülő répafej, amíg a (22) laphoz ér, a kés által hozzámetszett földtől megszabadul. A (21) pálcák a (22) léc felé egymáshoz kissé közelednek, oly célból, hogy a (22) lap közelében torlódó fejek ne szorulhassanak a pálcák közé. A fejek a (22) léchez érve, súlyuknál fogra annak mentén haladnak s végül oldalt kihullva, kis halmokat képeznek. Ezen fontos eredményt fogaskerekek, bonyolult szerkezetek és a vonóerő növelése nélkül értük el. A répák és hasonló kapás növények kiemelésére szolgáló szerkezetek két csoportra oszthatók; az első csoportnál a répáikat a földből kihúzzuk és a talajra lerakjuk épp úgy, iriint a kézimunkánál; ezen gépek tehát tökéletes munkát végeznek. A gépek másik csoportjánál a répák csak egy ! kissé megemeltetnek, hogy a ta'ajban meglazíttassanak, de1 földben maradnak s kézimunkával vagy külön gépekkel szedeti nek ki a talajból; ez utóbbi gép sok hátránnyal bír és ezért nem kedvelt. A jelenleg használatos emelőgépek közül csak a forgó répaemelők emelik ki és rakják le a répákat tökéletesen. A szűk gereblyés (kerek vagy lapos fogú) és a bő gereblyés (sík, homorú vagy domború fogú) gépek a répát csak megemelik, de nem emelik ki és nem rakják le. Minden ily ;gép egyformán dolgozik, amennyiben a répát és a hozzátapadó földet összepréseli, és a gereblye hátsó része felé közeledtekor megemeli, minthogy a gereblyefögak távolsága elől jóval nagyobb mint hátul. A találmány szerinti emelőszerkezet és hatása az eddigiektől tökéletesen eltér. A répát a (23) gereblye, minthogy lényegileg csúcsával előre fordított háromszögalakú, hátrafelé emelkedő háttal bíró fogai hátrafelé szűkülnek, kiemeli, még pedig nem annyira a gereblyefögak belső oldalár nak, hanem inkább azok hátának hatása folytán úgy, hogy a répák már a fogak e'ső támadásakor kiemeltetnek, mielőtt még a (24) gereblye tartóihoz jutnának. A (23) gereblyefögak hátsó része már csak a (24) tartón való fölerősítésre szolgál. A répák ilyen módon a (25) ru lakra kerülnek, ahonnan a következő répák által a földre tolatnak. Míg a (23) fogak alsó vége elég távolságban van egymástól, hogy a répához tapadó föld keresztülhullását lehetővé tegye, addig a (25) rudak a (24) tartókon túl már közel fekszenek egymáshoz s mintegy csatornát képeznek, mely a répákat úgy tartja a föld fölött, hogy végeik lelógnak.
