47183. lajstromszámú szabadalom • Golyós csapágy

— 2 — zelet foglalják el, minek folytán a golyók úgy a radiális, mint az axiális terhelést középpontjaikon keresztülmenő és forgástengellyel szöget képező vonalak mentén fogják föl. Ezen elrendezés következtében a golyók úgy az axiális, mint a radiális terheléseket a súrlódás minimumával, lényeges koptató hatás nélkül tudják fölfogni. A találmány tárgyának a csatolt rajzokon föltüntett foganatosítási alakjainál a golyósorok közötti lapos golyóutak egy közös borda két oldalán vannak kiképezve, míg az ívelt golyóutak az átellenes tokrész belső fölületét képezik. Lehet természetesen a találmány tárgyát eltérő módon is szerkeszteni. A csatolt rajzokon 1. ábra egy célszerű foganatosítási alaknak axiális hosszmetszete, 2. ábra annak oldalnézete, 3. ábra pedig nagyobb léptékű keresztmetszete. 4. ábra egy másik foganatosítási alaknak hosszmetszete, 5. ábra pedig a megfelelő oldalnézet. Az 1. és 2. ábrákban föltüntelett golyós csapágy a gyűrűs külső (C) tokrészből, az ugyancsak gyűrűs belső (B) tokrészből és az ezek közé helyezett (D, D') golyósorokból áll. A (C) külső tokrész befelé nyúló gyűrűs (c) bordája kétoldalt a lapos, egymással szöget képező (1) és (2) golyóutakká van kiképezve. Ezen golyóutakat legcélszerűbb úgy elrendezni, hogy a forgástengelylyel közelítőleg 45°-nyi szöget zárjanak be úgy, amint ez a rajzon látható. A belső (B) tokrész két (b, b') golyó úttal bír, melyek íveltek, mimellett az ívek sugara, mint ez különösen a 3. ábrából látható, nagyobb a golyók sugaránál, az ívek középpontja pedig az átellenes (1), illetve (2) golyóutakra merőleges vonalokon fekszenek, minek folytán a golyóknak az átellenes tokrészekkel való érintkezési pontjai mindig egy átmérő végein fognak feküdni. A 3. ábrából láthatjuk, hogy az ívelt golyóút a golyót C3ak az (x) pontban érinti, mely pont szemben fekszik a másik golyóút (y) érintkezési pontjával, mimellett az (x, y) vonal a golyó átmérőjét képezi és merőleges a lapos golyóútra. Kitűnik a rajzból továbbá, hogy az ívelt golyóutnak (z, x) ívsugara nagyobb a golyó sugaránál. A leírt szerkezet a radiális terhelést egyenletesen osztja föl a két golyósor között. A külső tokrészre a nyíl irányában ható axiális terhelést ellenben csak az egyik golyósor fogja föl, még pedig az, amely a terhelés kiindulási helyével szemben fekszik, a jelen példánál tehát a (2) és (bl) utak közötti golyósor. Ellentétes irányú terhelést természetesen a másik (D) golyósor fog föl. A rajzokból kitűnik továbbá az is, hogy a (b, bl) ívelt golyóutak a golyósorok számára egy állandó utat szabnak meg, amit csak az tesz lehetővé, hogy az átellenes 1 és 2 golyóutak laposak s így lehetővé teszik, hogy a golyók az ívelt golyóúton mindig természetes helyzetüket foglalhassák el, anélkü, hogy ellenállást kellene legyőzniük; belátható, hogy ha két ívelt golyóút lenne szembehelyezve, akkor a golyóknak ilyen helyezkedése bizonyos ellenállásra ütköznék. Minthogy a golyók és golyóutak közti érintkezési pontok egy-egy átmérő végein fekszenek, a golyók a terhelést, legyen az axiális vagy radiális, mindig legelőnyösebben fogják föl, anélkül, hogy csúsznának vagy súrlódnának, ami megtörténhetne pl. oly szerkezetnél, ahol a golyóutak a golyók fölületéhez illeszkednek. Célszerűnek bizonyult a (b, bl) ívelt golyóutak sugarát úgy megválasztani, hogy az ív megközelítse a golyó görbületét, természetesen azonban anélkül, hogy azt egy pontnál többen érintse. Az ívelt fölület ilyen kiképzése legerősebben támaszlja alá azt az egy pontot, mely a golyóval érintkezik és a terhelést fölveszi. A 4. és 5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál az ívelt golyóutak vannak a külső tokrészen, a lapos golyóutak pedig a belső tokrész bordáján elrendezve. A golyóutak kölcsönös helyzete és azok szerkesztési módja egyébként megfelel az előbbi ábrák kapcsán leírt foganatosítási alaknak. A külső tokrészre a 4. ábra nyila irányában ható axiális terhelést ezen alaknál nem a jobb-