47182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés űrös oszlopoknak csöveknek és hasonló tárgyaknak öntésére

függélyes helyzatben (ej négyszögalakú nyílásokat vágunk ki (6. ábra), melyek lefelé tölcsér módjára szűkülnek, a (d) mintáig terjednek, mely utóbbi ily módon több helyen föl van födve. Az (e) nyílásoknak széleit már most alkalmas szerszámok segélyével simítjuk és ezt követőleg, ezen szegélyeket az odaragadásnak megakadályozására alkalmas anyaggal, például megfelelő alakra vágott papirossal beragasztjuk és ezen nyílásokat (f) lapokkal tömjük be, melyek a nyílásoknak teljes kitöltésére alkalmasak. Ezen lapok, melyekbe a könnyű kenielhetőség céljából készítésük közben (g) armatúrákat sülyesztünk, célszerűen érdes fölülettel bírnak, mint EZ E rajznak 10. és 11. ábrájából kitűnik és, melyek (h) fogantyúkkal vannak ellátva. Az eljárás ezen új fázisának befejezése után a behelyezett (f) lapokra vasnehezítékeket rakunk és ezután a rendes módon a modell kiemeléséhez fogunk, melyet tengely irányban történő megfelelő lazítás után húzunk ki és végül a fejnek (i) és a csőkarimának (j) fórmáját helyezzük be, melyeket megelőzőleg külön-külön képeztünk ki. Magától értetődik, hogy a modellnek a kiemelésnél történő meglazítása céljából a. gödröt megfelelő hosszúra kell méreteznünk. Ily módon oly formát állítottunk elő, mely a közönséges formáktól egyrészt az (a) lemezeknek, másrészt pedig az, (e) tölcséralakú nyílásoknak, valamint a (h) fogantyúkkal ellátott (g) armatúrákkal biró (f) lapoknak elrendezésében különbözik. A forma befejezése céljából még az oszlop vagy cső centrális furatának kiképzése céljából szükséges (k) magot kell még behelyeznünk, melyet ugyancsak előzőleg előkészítettünk. A behelyezésnél például a 12. és 13. ábrában föltüntetett támaszokat használjuk, melyek (1) hengeres részből és (m) szárból állanak, másrészt pedig két (n) homokkorongot alkalmazunk (8. ábra), melyek a mag átmérőjével pontosan egyenlő központos furattal bírnak. Ezen tárcsáknak egyikét a fej, másikát pedig a karima formájának végén helyezzük el. Ezen tárcsáknak központosítása nem okoz nehézséget, mivel ezeknek belső, nagyobb éle a forma megf elelő darabjainak méretével pontosan megegyezik. A magnak behelyezése a következőképen történik: A bevert (f) lapokat a (h) kampóknál fogva kiemeljük, de ezt megelőzőleg, hibák kikerülése céljából a forma fölületén folytatódó jelző vonásokat rajzolunk rájuk; kezünket ezen (f) lapok mindegyikéinek megfelelő (e) nyílásán elcsúsztatva, egy tűt szúrunk le függélyes irányban a formának a kérdéses nyílással szemben fekvő részén át, mely tűt lefelé nyomunk addig, míg az az (a) lemezig ér; a hüvelykujjnak körmével gyöngéden megérintjük a forma fenekét, a tűt visszahúzzuk és megmérjük azt a távolságot, mely a tű hegye és a helyében megmaradt hüvelykujj között van, mely távolsághoz hozzáadjuk az öntendő cső vastagságát. Az (1) támasz (m) szárának az említett hosszúsági és vastagsági méretek összegének megfelelő hosszúságot adunk és a támaszt bemélyítjük a tű segélyével előzőleg előállított nyílásba addig, míg az az (a) lemezzel találkozik. Ugyanazon módszert alkalmazzuk a többi nyílásnál. Ezt követőleg bevezetjük a (k) magot, melyet a formának központos furatán vezetünk be, míg az az első (e) nyílás alatt megjelenik, azután szíj segélyével megfogjuk a magot és ezzel vezetjük, hogy a megfelelő (1) támaszon jól fölfeküdjék, amit addig folytatunk, míg a mag a megkívánt helyzetet el nem foglalta. Az ismertetett és a magnak alsó támasztékai gyanánt szolgáló támaszoknak előállítási módszerével azonos módszer szerint helyezr zük be a többi (f) lapoknak (1, m) támaszait, melyek fölső támasztékul szolgálnak és az (f) lapokat visszatesszük helyükre. Végül a (k) mag végeire való ráhúzás után rakjuk be az (n) korongokat, melyek tulaj donképen a mag végeinek támasztására szolgálnak. Azután légnyílást vájunk a karima melletti korongba, a csőfej formájába pedig öntőnyílásokat vájunk és a forma már most készen áll. Az öntés foganatosításánál az öntöttvas, vagy más, anyag