47170. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kénsav koncentrálására

2. ábrán függélyes keresztmetszete az 1. ábra (k—1—m—n) vonala és a 3. ábrán vízszintes metszete az 1. ábra (a—b—c—d) vonala szerint, míg a 4. ábra a berendezés fölső részén alkalmazott és a meleg gázok: kiszívására szolgáló berendezés függélyes metszete. A koncentrációs medence hasonló a régi Kessler-féle berendezéséhez. A horzsakcvet saválló anyagból való (1, 2, 3, 4) harántfalak helyettesítik, melyek végükkel a medencefalakra, másrészt három saválló anyagból álló (8) tartókőre feküsznek föl. E harántfalakon nyugosznak a hasonló anyagból készült (5, 6) tetőzetek, melyek, hogy a tisztítás megkönnyítessék, két részből vannak összeállítva, A harántfalakon nyugszik a gázbevezető (9) csatorna is. A saválló anyagból való (?) lap a (3) harántfaltól a (4) harántfalig terjed. (10) és (10') a tisztító lyukak dugói, melyek a berendezés egyik vagy másik oldalán alkalmazhatók és (25) a sav kifolyó csöve. A szaturátort körülvevő ólom az (5, 6) tetőzet fölött nincs beforrasztva, hanem (17) szögletvaskeretben csapszögekkel úgy megerősítve, hogy szorosan zárjon. A szívó vagy mechanikai huzatberendezés, mely a régebb:n használt gőzsugárkészülék helyett a gázáramon kívül alkalmazott ventilátorral van ellátva, Prat Emil mérnök szerkezete szerint van építve és nyomástranszí'ormátorbó 1 áll, mely a koncentrációs berendezés legmagasabb (1G) pontján kiömlő gázokkal szemben, mint mesterséges huzattal működő kürtő szerepel úgy, hogy a gázok a (19) csatlakozócsövön a nyíl irányában szívatnak ki. A szívó berendezésnek a ventilátortól jövő (20) szélcsövén fölül gyűrűalakú (21) fúvószája van, melyből a levegő áramlik ki, míg a gázok, melyeket a levegőnek kell leszívnia, a kónikus (22) fúvókán, mely szintén gyűrűs nyílást képez és a középponti (23) csövön át vezettetnek, melyet a széicsövön kívül lévő térséggel számos, a szélcsövet keresztező lejtős cső köt össze. A ventilátor megfelelő elrendezés esetében a !,23) csövet a szélcsövön kívül eső térséggel függélyesen lefelé irányított cső segélyével is lehet összekötni. A szaturátor rendszeres fűtését, .illetőleg megjegyzendő, hogy a Kessler-féle berendezéseknél a fűtést egyszerűen a rekuperátorral eszközölték azáltal, hogy a meleg gázokat a koncentrálandó kénsav lefolyása közben fölszállani engedték, mikor megelégedtek azzal, hogy a szapurátort a fenék kivételével minden oldalról zárt csatornákra osztották és így a gázokat benső érintkezésbe hozták a folyadékkal, de a rekuperátorban ez az oly jó eredménnyel alkalmazott, szerencsés elrendezést nem használták. A szaturátor rendszeres fűtése céljából a rekuperátort a szaturátor egyik végéhez kapcsoljuk úgy, hogy a meleg gázoknak a rekuperátorba ömlés előtt az (1, 2, 3, 4) harántfalakkal elválasztott (11, 12, 13, 14) kamrákon keresztül kell áramolniok és a savon buborékok alakjában áttörniök, míg a sav folytonos koncentrálódás közben a szaturátornak a rekuperátorral átellenes (25) nyílása felé áramlik. A sav e ponton, hol $ koncentráció legmagasabb fokát éri el, a (9) csatornából jövő gázok közvetlen hatásának van alávetve, melyek itt a legmelegebbek. Könnyen belátható, mennyire gyorsítja ez az elrendezés a koncentrálást és a gázok és a sav között végbemenő vízgőzcserét. A leírt berendezés működése a következő: A lekuperátor legfölsőbb (16) pontján a 4. ábrán látható berendezéssel beszívott gázok a generátorból jövő (9) csatornából az első (11) csatornába ömlenek, innen az (1) harántfal alatt átvonulnak, miközben a harántfal alsó széléig érő savat fölkavarják. így jutnak a gázok, folyadékcsöppecskéket magukkal ragadva, a. (12) kamrába, hol a magas hőmérsékletű gázba burkolt csöppecskék koncentrált állapotban lehullanak. A gázok azután a (13, 14) kamrába ömölnek, hol a koncentrálás ugyanúgy történik, mint a (12) kamrában, de nem oly intenzív mértékben, mert a gázok már jobban lehűlnek és a sav is több vizet tartalmaz. A (4) harántfal alatt a gázok