47152. lajstromszámú szabadalom • Időzetrelais rúgóhatás alatt álló elektromótorral
(1) tengely körül forgatható, az elekromágnes forgatását a rajz szerint az (m) csavar és (n) csavarkerék segélyével eszközöljük. A berendezés működési módja a következő: Ha a (d) tekercselésen az ellenőrzendő áram átfolyik és annak erőssége egyenlő avval a minimális áramerősséggel, melyre a relais a (c) elektromágnes által épen elfoglalt helyzetnél egyáltalában megszólalhat, az a korang a nyíl irányában forgásnak indul. Ekkor az (f) fogaskerék a tengelyére ékelt (g) excenterkoronggal együtt ugyancsak forgásnak indul és az (i) rúgót megfeszíti. Ekkor azonban a korong excentrikus alakja miatt a rúgó támadási pontja a rúgó megfeszülésénél az (f) korong középpontjához annyira közeledik, hogy a rúgó feszültségének és a rúgó forgató karja hoszszának sorozata vagy állandó marad, vagy pedig bizonyos törvény szerint változik. Általában előnyös, ha e relais eredő forgató nyomatéka a kapcsolás előrehaladásánál növekedik, hogy a kisebb ellenállások, súrlódás stb. legyőzésére szükséges energia rendelkezésre álljon. Az (a) korong most már, mikor az áramerősség a jelzett határt túllépte, mindaddig forog, míg az (f) fogaskerékkel kapcsolt (o) kiváltópeczek egy (p) kontaktust nem ér és ezt meg, nem szakítja, illetve nem zárja, annak megfelelően, hogy a relaisnek az áramkört megszakítania vagy zárnia kell-e. Ekkor a beállításhoz szükséges és a mindenkori terheléstől függetlenül megszabandó idő beállítását egyszerűen akként végezzük, hogy vagy az (o) kiváltópecket, vagy a (p) kontaktust mozgathatóan, pld. az (f) kerék tengelye körül forgathatóan rendezhetjük el (5. ábra). Ekkor módunkban áll, hogy a (p) kontaktust üzemközben, kívülről, egy kulcs vagy más hasonló szerkezet segélyével elforgassuk. A (o) kiváltópeceknek ekkor hosszabb vagy rövidebb utat kell- megtennie, míg a (p) kontaktust érheti. A relaisnek az alsó terhelési határra való beállítását a (c) elektromágnesnek az (1) tengely körül való elforgatásával végezzük. 1 A relais ismert módon (r) csillapító berendezéssel is fölszerelhetjük, melyet a csillapító hatás szabályozása céljából ugyancsak be lehet állítani a csillapítás szabályozásának azonban az a következménye, hogy a kiváltáshoz szükséges idő és az áramerősség között lévő összefüggés is megváltozik. Találmányunk tárgyának további foganatosítási alakja látható a 3. és 4. ábrán. A korongalakú (1) rótor a (2) ernyőtekercseléssel ellátott és az ellenőrzendő áram által gerjesztett (3) elektromágnes szárai között forog, tengelyére pedig egy (4) dob van ékelve, melyhez az (5) zsinór van kötve. A (4) dobnak előnyösen a zsinórt vezető hornyai vannak, hogy a zsinór menetei egymásra ne feküdjenek. A zsinór másik vége egy (6) excenterkorong fölött van vezetve és ehhez a koronghoz kötve, melynek (7) tengelye a (8) spirálrúgó hatása alatt áll. A spirálrúgó a (3) elektromágnes forgató hatásával ellenkező forgató nyomatékot idéz elő. (9) a (6) korongra szerelt kiváltópecek, 10 pedig az ez által nyitott és zárt kontaktus. Ha a relais az alsó terhelési határ elérésénél üzembe jön és a rótor a nyíl irányában forog, a zsinór a dobra föltekercselődik, az excenterkorongról pedig letekercselődik, mely ekkor a (8) rúgót megfeszíti. A zsinór támadási pontja az excenterkorongon ezenközben eltolódik, minek következtében a rúg'ó forgató nyomatéka ellen ható és a mótor által kifejtett, az excenterkorong alakjának megfelelően megváltozó, a forgató nyomaték állandó marad, vagy bizonyos törvény szerint változik. A bizonyos terhelésnél megkövetelt kapcsolási idő beállítása hasonló módon végezhető, mint az első sorban leírt foganatosítási alaknál. Magától érthető, hogy a hatás változtatása nélkül a (6) korongot és (4) dobot föl is lehet cserélni, továbbá hogy egy excenterkorong és egy dob helyett két excenterkorongot is lehetne alkalmazni, melyek alakját akként kell megálasztani, hogy a
