47140. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fűtőkészülék áramló folyadékok számára

csőig folyhatik. A tárcsák lyukai célszerűen nem egy vonalban fekszenek úgy, hogy a víz a készüléken áthaladva, zeg-zugszerű utat tesz meg. Ezen elrendezés segélyével a víz az elek­tromos áramnak a tárcsákon való átveze­tése által könnyen hevíthető. Az elektromos áram a (2 és 4) vezetékeken halad át és az áramkörben kapcsolt készülék (1 és 3) tárcsáin átáramlik. Emellett az elektromos áram a készülékben alúlról belépő és a tárcsák között zeg-zugszerűen fokozatosan egészen a készülék elvezetőcsövéig áramló vizet hevíti úgy, hogy a víz a készülékből magas hőmérséklettel távozik el. A vízhez hozzávezetett melegmennyiség a víznek a készüléken át való áramlási sebességének változtatása által könnyen szabályozható. A rajzok 1—4. ábráin az elektródákat képező vékony platinabádogok gyűrűalakúak, miértis a föntebbiekben állandóan tárcsákat emiitettünk, azonban magától értetődik, hogy a platinabádogok más alakkal is bírhatnak. Hogy az áramot vezető (1 és 3) lemezeken, vagy ezek néhányán ne képződhessék csapa­dék, mely a készülék működését hátrányosan befolyásolhatná, oly berendezésekről gondos­kodunk, melyek segélyével az elektromos áram irányát a készülék minden használatá­nál változtathatjuk. Ezután a negatív lemezek pozitiv lemezekké, míg a pozitív lemezek negativ lemezekké lesznek. Az áramirány ezen átváltásának hatása abban áll, hogy a készülék előző használatánál a lemezeken esetleg képződött csapadékok most eltávolíttatnak. Az 5—9. ábrák egy a •fűtőkészülékkel kapcsolatban használható alkalmas átkap­csoló készüléket mutatnak. A (2 és 4) vezetékek az átkapcsolókészü­•lék két kapcsával vannak összekötve, míg a (13) és (14) vezetékekkel bevezetett elek­tromos áramforrás az átkapcsolókészülék másik két kapcsával van összekötve. Mind­egyik kapocs két kontaktuspecekkel bír, melyek az átkapcsoló középpontja körül köralakban vannak elrendezve úgy, hogy a (15) kontaktusrúddal vezető kontaktusba léphetnek; a (15) kontaktusrúd olymódon van elrendezve, hogy az egyik irányban forgatható, miáltal a (15) kontaktusrúd végei két-két kapocshoz fekszenek. Ha a kontaktusrúd a 9. ábrán föltünte­tett helyzetet foglalja el, akkor a (14) veze­ték a (2) vezetékkel, míg a (13) vezeték a (4) vezetékkel van összekötve. Ha már most az átkapcsolót Vs-dal elfor­gatjuk, akkor az áramkör megszakíttatik, minthogy az átkapcsoló kontaktusrúdja csak a (13, 14) vezetékek kapcsaihoz fekszik. Ha ezután a forgatást egy Ys-dal folytatjuk, akkor a (13) vezeték a (2) vezetékkel és a (14) vezeték a (4) vezetékkel köttetik össze, miáltal az áram a (2 és 4) vezetékeken ellentétes irányban halad át és ennekfoly­tán az (1—1, 3—3) lemezek között is ellen­tétes irányban halad. A 10—12. ábrák szerint a platinabádog­elektródák nem tárcsaalakúak. Ezek az elektródák függélyes síkokban egymáshoz párhuzamosan vannak elrendezve és széleik, vagy helyesebben fölső és alsó szélük a kamara belsejében nem gyűrűkben, hanem fölső és alsó lemezekben van fogva tartva. A 10—12. ábrákban föltüntetett szerkezet­nél az (l és 3) bádogok fölső széle a fölső és belső (16) födlemez hasítékain van átvezetve, mimellett az elektródák alsó széle a belül elrendezett alsó (17) lemez hasítékain halad át. Az elektródák fölső széle a hasítékok­ban forrasztás által vagy egy drótnak az illető szélen való megerősítése által tartatik fogva, miután ez a szél a hasítékon át ve­zettetett, míg a bádogok alsó széle a (17) lemez hasítékán való átvezetés után az ezen lemez alsó fölületén levő horonyban van behajlítva. Ezenkívül a bordákkal ellátott (18) szorítólemez van elrendezve, melynek bordái a hornyokba kapaszkodnak és a pla­tinabádogelektródák alsó végét rögzítik. A (16) lemez és a vele összekötött (17, 18) lemezek a föltüntetett szerkezetnél egy porcellánból vagy agyagból készült köpenybe van bezárva, mely utóbbi azonban más nem­vezeiő anyagból is előállítható. A (16, 17 és 18) lemezek szintén nemvezető anyag­ból készülnek. A (19) köpenyen a (20) födle­mez van megerősítve.

Next

/
Thumbnails
Contents