47061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gyúlékony égő folyadékok tüzének eloltására és meggyulladásának megakadályozására

_ 2 — a kézzel működésbe hozható készülék egyrészt elégtelen volt, másrészt annak kezelése megkívánta, hogy az oltani igyekvő egyén a tüzet megközelítse, ami ilyenkor legtöbbször már lehetetlen volt. Még egy hátránya ezen tűzoltási módnak, hogy a keletkező gázok a dolog természeténél fogva a lélekzésre sem alkalmasak, slőt egyenesen mérgező hatásúak. Jelen eljárás azon alapgondolatból indul ki, hogy valamely folyadék meggyúladásához föltétlenül szükséges egyr észt annak a gyúladási pontra való előzetes fölhevítése, másrészt az (é:

gés táplálása céljából elegendő levegő jelenléte. Hogy tehát a gyúlékony folyadék eloltása gyorsain keresztülvihető legyen, a találmány értelmében egyrészt lehűtjük a folyadékot, másrészt pedig BiZ <&>Zft> tartalmazó tartányban elhelyezett lyukgatott csővezetéken át az égést nem tápláló gázt bocsátunk a folyadék tömegén keresztül, mely fölszálva, annak fölületén az égést tápláló levegőt kiszorítja és így a lángokat csakhamar elfojtja. Az égést nem tápláló gázt, pl. szénsavat, legelőnyösebben sűrített állapotban haszr náljuk, minek következtében a folyadéktör megen való áthatolása közben azt erősen lehűti és egyszersmind fölületéről a már keletkezett gyúlékony gőzöket és levegőt eltávolítva, a tüzet eloltja. A tartány fenekén e célból egy lyukgatott kanyargó csövet alkalmazunk, mely a sűrített gázt tartalmazó palackkal oly módon áll összeköttetésben, hogy a gáz hozzááramlásának önműködően való megindítása csak a meggyuladás következtében előállott bizonyos mérvű fölhevülésre indul meg. A mellékelt rajz 1. ábráján egy, a találmány tárgyát képező tűzoltóberendezéssel fölszerelt telep vázlatosan van föltüntetve, míg a 2—4. ábrák a berendezés részleteit mutatják. A Isülönböző alakú és tartalmú (A, B, (C) tartányok vagy készülékek fenekén egyegy (a) lyukgatott kígyózó cső van elrendezve, melyek (b) vezeték segítségével a közbeiktatott önműködő (c) elzáró elemen keresztül a (d) fővezetékkel állanak összeköttetésben, melyet egy sűrített vagy folyékony szénsavat vagy hasonlót tartalmazó tartány (a rajzon nincs ábrázolva) táplál. Ha már most egy vagy egyidejűleg több tartányban is a folyadék meggyűladt volna, a hőmérséklet növekedésével a megfelelő (c) elzárókészülékek önműködően kinyílnak és a fojtó hatású gáz a lyukgatott ^kígyózó csövön át a folyadéktömegben fölszáll, miközben expandál és a folyadékot lehűti úgy, hogy annak hőfoka a gyúladási fok ialá sülyed. A folyadék fölületén kiszabaduló gáz nagyobb sűrűségénél fogva az ottlévő levegőt és gyúlékony gőzöket kiszorítja. Ágaznak ezen kettős ,hatása következtében a tűz okvetlenül elfojtatik. A (c) elzáró elemnek önműködő nyitását legcélszerűbben egy elektromos isegédáramkörnek hőrelais segítségével való zárása idézi elő, mely áramkörbe vagy valamely elektromagnetikus, vagy pedig iaz áram hőhatásán alapuló készülék van beiktatva, mely alkalmas módon az elzáró elemre hat. Az egyes tartányokban e célból az (f) hcrelaisk vannak elhelyezve, melyek egy tetszőleges áramforrás körét zárják, amint a hőmérséklet bizonyos megszabott határt elért. Áramforrásként tetszőleges telepet, Ivagy pedig az ily gyárakban rendszerint meglévő világítási vezetéket is használhatjuk. Ily hőrelaisk önmagukban már régóta ismeretesek jés a jó meleg vezető testek hőokozta kitágulásán alapulnak. Legalkalmasabb e célra a higany. A föltüntetett kiviteli módozat esetében a világítási hálózatban keringő áramot használjuk föl, mely a relais hőokozta működése esetén egy, az elzáró szelep vagy csap (c) testébe beépített .alacsony olvadási fokkal bíró anyagból készült (h) dugót kiolvaszt, hasonlóan a világítási hálózatok elágazási pontjain alkalmazott kiolvadó biztosítókhoz, mire a nagy nyomású fojtóhatású gáz a lyukgatott kígyózó csőbe áramlik és a tüzet a már leírt módon eloltja.