47052. lajstromszámú szabadalom • Foglalógép
alkalmazunk, melyek között a foglalóázög vezetéke helyezhető el. A. (9) tengelyen (10) excentergörbe van, mely az állványon ágyazott (11,12) könyökös emeltyű segélyével a (2) és (3) tolókát ideoda mozgatja. A (12) emeltyűkart az ellendarab tolókával a hajtórúddal mozgatott (14) emeltyű köti össze, mely emeltyű szabad végén lévő csapján a (3) fogótolóka (18) hasítékában vezetett (15) görgőt tartja; a (15) görgő a (18) hasíték egyik vagy másik széléhez való ütközése által a (3) tolókát mozgatja a megfelelő irányban. A (12) és (14) emeltyűk közé iktatott (13) rúgó azok összekötését és hajtását rugalmassá teszi. A (16) állító csavar a (3) fogótolóka mozgásának nagyságát határozza meg a (2) ellendarab tolókán a (13) rúgó ellenében. A (3) és (4) tolókák összeköttetése a (17) nyomó rúgó közbeiktatásával szintén rugalmas lesz. A (14) emeltyű és a (13) és (17) rúgó a (21) ellendarabbal ellátott (2) tolóka és az (5) fogópofával ellátott (3) tolóka között kiegyenlítést eszközöl. A (10) excentergörbe és a (11, 12) könyökös emeltyűnek a 2. ábrán látható helyzetéből a 3. ábrán láthatóba való átmeneténél a (13) húzórúgó feszültsége annyira megnövekszik, hogy a (17) nyomó rúgó hatását megszünteti és a (15) görgő a hasíték külső szélétől a belső széléig csúszik, minek következtében a (3) tolóka a (16) állító csavar által határolt mozgást végzi. A (4) kiváltó tolóka belső vége a (3) fogotolóka (19) hasítékában mozog. A (2) ellendarab tolóka fölső végén a föntemlített módon egy (20) csap körül lengő és szabad végén villaalakú (21) ellendarabot tart, melynek a forgó ponton túl lévő (32) meghosszabítása a rajzon fölismerhető sajátságos alakkal bír. A (22) rúgó erre meghosszabbításra hat, melynek helyzete a fogó visszahúzásánál az 1. ábrából látható, míg a fogó befelé mozgásánál a 2. és 3. ábrán látható állásába megy át. A (3) fogótolókán megerősített (5) pofa tövében (23) tapintó van csuklóval megerősítve, melyet a (24) rúgó egy nyomó rúd és egykarú (25) emeltyű segélyével a fejbőrnek a kaptafa szélén lévő részéhez szorít. A (25) emeltyűnek (26) nyugasza van, melyre a forgatható (6) pofa (7) karja az 1. ábra helyzetében a (27) ütközővel támaszkodik, hogy a fogót ezen állásában szétnyissa és a fejbőr szegélye a pofák közé tehető legyen. Amint a (23) tapintó előrehaladása közben a fejbőrhöz illetve a kaptafa széléhez ér, a (7) kar (27) ütközője a (25) emeltyű (26) nyugaszáról leesik és a fogó becsukódik, ha a munkás lábával a (8) vonórúd alsó végére csuklóval erősített lábitót lenyomja, (2 ábra). A (2) ellendarab tolókára könyökös emeltyű van a (28) és (29) karok útján lengően erősítve, melyek közül a (29) hátsónak (30) rézsútos fölülete van, melyet a (31) rúgó a (4) kiváltó tolóka belső, (33) csigával fölszerelt, végéhez szorít. A (30) rézsútos fölület a (28, 29) könyökös emeltyűn úgy van alkalmazva, hogj^ a (4) kiváltó tolókának a (3) fogótolókán a (28, 29) emeltyű fölé mozgása kezdetén a forgatható (8) pofa (7) karját a (31) rúgó feszültsége ellenében fölemeli. A (3) fogótolóka tovább haladását a (16) állító csavar határolja és a 3. ábrán látható már említett állás jön létre, melynél a foglaló szög a fejbőr szegélyének szélén beverhető. A (10) excentergörbe tovább haladásával a foglalógép az első állásba jut vissza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Foglalógép, symmetriásan elhelyezett és a béléstalp fölött keresztben mozgatott fogókkal és ellendarabokkal, melyek a kifeszített fejbőrt a kaptafára szorítják, azáltal jellemezve, hogy egy (2) ellendarab tolóka mozgása által a (3) fogótolókával egyesített (5, 6) fogó mozgatható pofája kinyílik és a fogó a béléstalp fölött keresztben mozog, mire a (21) ellendarab a kaptafához való hozzászorulása következtében a fix (5) fogópofát a béltalphoz szorítja és a fogó nyitására szolgáló (4) hajtóműnek a nyomás alatt bekövetkező elmozdulása után annyira eltolja, hogy egy foglalószög, mely a fogó vezető csatornájába
