46998. lajstromszámú szabadalom • Teherszállító vasúti kocsi

rakoneákat kifelé és lefelé a 2. ábrán pontozva rajzolt helyzetbe forgatjuk, akkor a rakoncák egyúttal a (19. 20) vasakat is megemelik. A rakoncák behajlított alsó végein (29, 30) kiugrások vannak kiképezve, melyek a rakoncák egyenes állását a (17, 18) gerendák között menetközben teljesen biztosítják. A 4. ábrán látható kivitel a leírttól abban különbözik, hogy a (25, 26) rakoncák egyegy görbe (31, 32) hasíték segélyével vannak a (27, 28) csapszögekre ágyazva, míg a (19, 20) vasak belső végei egyenes (33, 34) hasítékokkal vannak ellátva, melyek a (21, 22) csapszögeken vezettetnek. A (19, 20) vasak külső végei horogalakúak és a (25, 26) rakoncáknak hasonló alakú alsó végeibe kapaszkodnak úgy, hogy a rakoncák kifelé forgatása alkalmával a (19, 20) vasak nemcsak megemelődnek, hanem kifelé is huzatnak. A rakoncák, bizonyos szöggel való kifelé forgatás után a (31, 32) hasítékok alkalmazása következtében a 4. ábrán pontozva rajzolt helyzetbe sűlyednek és így a fatörzsek lerakását megkönnyítik. Hogy a rakoncák a (19, 20) vasak alól minél könnyebben kiforgathatok legyenek, a rakoncáknak a vasak alá nyúló alsó végei egy helyen egyenesre vannak levágva úgy, hogy (35, 36) lejtős fölületek képződnek, melyeken a (19, 20) vasak végei könnyen fölcsúsznak. A (19, 20) vasak külső végein (37, 38) furatok vannak kiképezve, melyeken harántszögek tolhatók át oly célból, hogy ezen szögek a (17, 18) gerendákra feküdjenek és a (19, 20) vasakat megtámasszák. Ez esetben a rakoncák, a lerakodás befejeztével minden további nélkül visszaforgathatok a (19, 20) vasak alá. Ha a kocsin hosszú szálfákat akarunk szállítani, akkor az alvázakat a kivánt távolságra széttoljuk és az egyik forgózsámoly (7) tövisét a másik zsámoly (8) hüvelyével egy megfelelő hosszú rúd segélyével kötjük össze, mely a két zsámoly egyenes állását kellően biztosítja. Ha pedig rövid fahasábokat akarunk nagyobb tömegben szállítani, akkor a rakoneákat eltávolítjuk és a széttolt alvázak forgózsámolyaira egy hosszú asztallapot helyezünk, melyre a fahasábokat keresztben rakjuk. Az asztallap helyett egyszerű gerendakeret alkalmazható, mely tetszőleges módon kapcsolható össze a forgózsámolyokkal. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Teherszállító vasúti kocsi, jellemezve azáltal, hogy a fékező állványok és az ütközők a (3, 4) forgózsámolyok külső oldalaira vannak szerelve. 2. Az 1. igénypontban védett teherkocsinak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy az egyik forgózsámoly belső oldalára egy (7) vezetőtövis, a másik forgózsámoly belső oldalára pedig egy (8) vezetőhüvely van erősítve, oly célból, hogy a két forgózsámoly az alvázak összetolt helyzetében vezetve legyen. 3. Az 1. és 2. igénypontokban védett teherkocsinak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy az alvázakra függélyesen ágyazott (13) fékcsavarorsók a fölső (11) forgató szárral golyós csukló útján vannak összekötve oly célból, hogy a forgózsámolyon szerelt fölső szár az alvázra szerelt csavarorsó kitéréseit minden irányban követhesse. 4. Az 1—3. igénypontokban védett teherkocsinak egy kivitele, hogy a forgózsámolyok (17, 18) hordgerendái közé a rakományt tartó, vízszintesen fekvő (19, 20) vasak vannak kétfelől helyezve, melyeknek belső végei (21. 22) csapszögekre vannak forgathatóan ágyazva úgy, hogy a (23, 24) alzatokon nyugvó külső végeik megemelhetők. 5. Az 1—4. igénypontokban védett teherkocsinak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (25, 26) rakoncák alsó végei a (19, 20) tartóvasak alá vannak hajlítva oly célból, hogy a rakomány súlya a rakoneákat függélyes helyzetben tartsa. 6. Az 1—5. igénypontokban védett teherkocsinak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy hosszú fák szállításánál a széttolt forgózsámolyok (7) tövise és (8) vezető-