46993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomnak szennyezéseitől való elválasztására

Megjelent 1909. évi november hó lO-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 46993. szám. Xll/ci. OSZTÁLY. Eljárás az ólomnak szennyezéseitől való elválasztására. ASBECK GYULA MÉRNÓK KRAUTSCHEIDBAN. A bejelentés napja 1909 március hó 9-ike. Elsőbbsége 1908 julius hó 11-ike. Az ólomnak szennyezéseitől, főleg a cinktől való elválasztására célszerűnek tartották a fémnek marónátron alatt való megolvasztását, amikor is a marónátron a szennyezéseket állítólag magába veszi. Ujabb kísérletek azonban azt mutatták, hogy a cink és az ón ezen eljárásnál tökéletesen átmennek ugyan a nátronolvadékba, de viszont a többi tisztátlanság csak kis részletében távolítható ily módon el. Oka ennek azon körülmény, hogy a marónátron behatása folytán előálló fémoxydok legtöbbje csak igen csekély mértékben oldódik a marónátronban. Vele jár azonban a cinknek és az ónnak ily úton való eltávolításával még azon hátrány is, hogy a marónátronból legalább is a cinkát, illetve sztannát keletkezéséhez szükséges mennyiség használódik el. A jelen találmány tárgya oly eljárás az ólomnak szennyezéseitől való elválasztására, amely abban áll, hogy az ólmot maróalkáliák és kén, vagy az adott körülmények között ként leadó vegyületek keverékével hevítjük. Az ezen eljárással való tisztításnál föllépő folyamatok valószínűség szerint következőleg mennek végbe. Az antimon, ón és arzén mint alkáli-szulfosók föloldódnak az olvadékban, viszont a többi szenynyezés átmenetileg oxyvegyületet alkot, majd kénvegyületbe megy át és mini ilyen oldhatatlansága folytán az olvadékban leválik. Ezen eljárás előnye a bevezetésben említettel szemben abban áll, hogy valamennyi szennyezés — az ezüstöt kivéve — egyetlen munkafolyamat alatt választható el, azonfölül, hogy a cinknek az ólomtól való elválasztása aránylag csekély mennyiségű marónátront igényel. Ugyanezen okból nagyon alkalmas a jelen bejelentés tárgyát tevő eljárás cinknek cinkhabból való megnyerésére is, amikor is a keletkező cinkszulfidból a cink az ismert módon visszanyerhető. Az olvadék természetesen kis mennyiségű ólomoxydot is magába vesz. Mivel azonban az ólomnak a kénhez való affinitása lényegesen kisebb, mint a kisérő szenynyezéseké, érthető, hogy ólomszulfid csupán azután keletkezik, miután az összes többi oxydok már átalakultak szulfidokká. Ezen időpont beálltakor a folyamat megszakítható s így az olvadékba csupán igen csekély mennyiségű ólom megy át. Az eljárás kivitele akként történik, hogy kb. 500°-on a tisztítandó ólom fölé megolj vasztott maróalkáliákat rétegezünk, mely ! réteghez ként, vagy kénalkáliákat, vagy