46960. lajstromszámú szabadalom • Sínhajlásmérő készülék

_ 3 --f- öO mm.-re állítjuk és azután rögzítjük. Erre az (a4) tolókát (3. ábra), mely az (a6) reteszt hordja, az (al) lécen addig toljuk a harang felé, míg csak a reteszen elrende­zett (a7) nyomófog a harang (ul) ütőkarjá­hoz nem érkezik, azután pedig a tolókát az (a5) csavar segelyével rögzítjük és a nyom­távmérő rögzítőszerkezetét meglazítjuk. Ha az ezen ívben való mérés alkalmával a normálisnál 30 mm.-rel szélesebb nyomtáv fordul elő, akkor a harang megszólal. A fogantyú (fl) karján (4. ábra), vagyis mellső oldalán a magasbodás ellenőrzésére szolgáló jelzőszerkezet van elrendezve. Az (fl) karnak egy hosszkivágása van, mely az (u3) tolóka vezetésére szolgál. Ezen tolóka a kis mértékben fölfelé mozgatható (u2) rúdon beállítható és egy (u4) csavar segélyével rögzíthető. A harang (ul) ütő­karja szögben van meghajlítva és a harang •oldaláról, az (f, a, fl) részeknek egy ovális nyílásán keresztül az (u2) rúd fülébe nyúl, hogy a magasbodás mérésére szolgáló szer­kezet által is működésbe hozható legyen. Az (u3) tolókában egy rúgóhatás alatt álló fog van elrendezve, mely a (b) rúd föl­emelkedése alkalmával ezen rúdnak egy peckéhez ütközik, minek következtében az (u2) rúd fölemelkedik ós a harang meg­szólal. így pl. hasa (b) rúd a (j) skálán {1. ábra) 120 mm. magasbodásra volt állítva és az (u3) tolóka a (b) rúdhoz volt vezetve, akkor a harang mindig megszólal, vala­hányszor a magasbodás 120 mm.-nél na­gyobb lesz. Ha az (a4) tolókát (3. ábra) az (al) lécen egészen az (a2) csapig mozgatjuk hátra­felé, az (u3) tolótká pedig (4. ábra) legfölső helyzetébe állítjuk és a tolókákat ezen helyzetükben az (a5), illetve (a4) csavar segélyével zögzítjük. akkor a harang nem fog megszólalni. A nyomtávmérő hátsó végén, illetve a (d) ütköző fölső lapján a sínhajlásmérő van elrendezve (1. és 2. ábra), mely három fő­részből, úgymint a (dl) alaplemezből, a (c) ívskálából és a (t) mutatóból ál). A (dl) lemez a (d) ütközőn elmozdítható és egy (tl) forgástengelyt hord, melyen a (t) mutató föl és alá mozgatható és elforgatható. A mutatónak az ívskála beosztásai irányá­ban való rögzítésére egy (t6) csavarral föl­szerelt rúgós kapocs szolgál, míg a hossz­irányban helyesen beállított mutatót a (t2) állítógyűrű és a (t3) szorító csavar rögzíti a kellő helyzetében. A (dl) alaplemez rög­zítésére az (r) csavar szolgál. A (t) mutató alsó részén a párhuzamos (t4) és (t5) csavar­szögek fölvételére szolgáló csavaros fúratok vannak kiképezve. Ha a pályán a sínhajlást meg akarjuk mérni, akkor a nyomtávmérőt (1. ábra), a a két sínre merőlegesen fektetjük, az (e) és (d) ütközőket pedig az (1) és (m) sínekhez nyomjuk és a 3. ábrán látható szerkezet segélyével ezen helyzetükben rögzítjük. Azután a (t4, t5) csavarokat (2. ábra) úgy állítjuk be, hogy az x—x és xl—xl vona­lak párhuzamosak legyenek. Erre a (t) mutatót a (t2) állítógyűrű ben is elmozdít­juk és a (t3) csavar segélyével rögzítjük. Az ily módon előkészített hajlásmérőn a (t6) csavart kissé megeresztjük és a (dl) lemezt a (d) ütközőn úgy toljuk el, hogy a két (t4, t5) csavar hegyes végei a sín­derekat érintsék. Ekkor a ^t) mutató a tényleges sínhajlást a fogbeosztással ellá­tott (cl) skálán a legpontosabban megadja. A (cl) ívskála a fokbeosztás mellett az 1 : 16 és 1 : 20 viszonyok jelzésével is el van látva. A talált és a mutató által jelzett sín­hajlásszög szükség esetén a (t6) csavar megszorítása által rögzíthető. Hogy a (t) mutató a nyomtáv vagy magasbodás fölvétele alkalmával meg ne sérüljön, a (tl) forgáscsap körül vízszintes helyzetbe fektethető (1. ábra), amikor is a mutató a (dl) alaplemezen nyugszik és ezen helyzetében a lemezen elrendezett rúgós kilincs segélyével rögzíthető, mimellett a (t4, t5) csavarok közép helyzetbe vannak állítva. A hibás sínhajlást, mely leginkább a belső sínszálnál szokott előfordulni, úgy igazítjuk ki, hogy az (A) talpfa kivájása által a sín­nek a hajlásmérőn először meghatározott pontos hajlást adjuk, azután pedig a sínt

Next

/
Thumbnails
Contents