46947. lajstromszámú szabadalom • Levehető patasarú

— 3 — alsó lapjának diagonálisan átellenes pontjai között létesít összeköttetést. A föltüntetett kivitel divergáló harántláncainak esetében a húzóerő a következő utakon vitetik át: a (9) szíjról a két (7, 7) kiegyenlítő tagra, innen pedig, a kiegyenlítő tagok végén át lefelé és diagonális irányban hátrafelé a (3) láncokon és az (5) központi összekötő tagon keresztül a talp harántirányában, míg a (4) láncok a megfelelő kiegyenlítő tagok hátsó végére viszik át a húzást, ahol ezen hátsó végek a (6) sarokrész útján vannak egymással összekötve. Ily módon a mellső (3, 3) láncok a (9) szíjjal együtt a patafejet körülvevő gyűrűt alkotnak, a hátsó (4, 4) láncok pedig a (6) sarokrésszel együtt a pata sarkát körülvevő gyűrűt, mely a mellső gyűrűvel az (5) tag útján van összekötve a talpon úgy, hogy a mellső gyűrű a hátsó gyűrű hátracsúszását, a, hátsó gyűrű pedig a mellső gyűrű előrecsúszását megakadályozza. Hogy a hátsó sarokgyűrű a pata talpával minél párhuzamosabb legyen, a mellső és hátsó gyűrű szomszédos részei szintén össze vannak kötve egymással a pata két oldalán. Ezen berendezés a (6) sarokrészre gyakorolt húzás irányát úgy változtatja meg, hogy a nyomás nagy része a patára hat és ennek folytán a patkó kiálló végeire gyakorolt nyomás nagymértékben csökken. A nyomó-és húzóerőket fölvevő szerkezet gyanánt legcélszerűbb a már leírt (7) tagokat alkalmazni. A pata fejét körülvevő (9) rész, mely a föltüntetett kivitelnél bőrszíjból áll, fémbő^ szövetből vagy más alkalmas anyagból is készülbet és a pata mellső oldalán diagonális helyzetet elfoglalva szorosan a pata görbe fölületére fekszik és pedig a legrövidebb vonal mentén, mely a sarúval való összekapcsolási pontjait egymással összeköti. A szíj a sarú füleibe való beakasztás céljából meg van kettőzve úgy, hogy a (11) csatt meghúzásával a szíjat erősen meglehet feszíteni. A (6) sarokrész a (8) ponttól kiindulva a pata hátsó oldalán körülhalad és a (2) patkó kiálló végei, valamint a pata között fekvő hézag mindkét falára ráfekszik úgy, hogy a nyomás egy részét a pata fogja föl és csak a nyomás fönnmaradó része hat a patkóra. A (6) sarokrésznek erős igénybevételeket kell kibírnia megnyúlás nélkül és az említett hézagba jól be kell illeszkednie anélkül, hogy a patkóra ékhatást fejtene ki és ezáltal azt a patától elválasztaná. Ennek következtében a (6) sarokrészt célszerű finom minőségű acélláncból vagy sodronyból készíteni, mely szövetburkolattal van körülpárnázva. Igen jól megfelel a célnak pl. oly szilárd és tömött fonású kötél, mely erős drótmagot tartalmaz. A sarúnak a patára való föltevése úgy történik, hogy a (9) lábfejszíjat meglazítjuk és a talprészt a pata alsó lapjának közepére helyezzük, azután a (6) sarokszíjat vagy effélét a patkó hátsó végei és a pata közötti horonyba helyezzük. A sarú részeit aztán úgy szorítjuk a patához, hogy a (9) lábfejszíj csatijait erősen meghúzzuk, miközben figyelemmel kell lennünk arra, hogy a (6) sarokszíj el ne mozduljon. A sarú egyes részei úgy vannak egymással összekötve, hogy bármelyik elemre gyakorolt húzóerő a többi elem megfeszülését vonja maga után és így azoknak elmozdulását megakadályozza. A sarúnak, mint egésznek, a pata kerülete körül való eltolódását a talpon át diagonális irányban föllépő, folyton növekedő húzás akadályozza meg. Ennélfogva a szerkezet, ámbár minden részének van valami játéka és mint egész, sem a patának, sem a patkónak nincs egyetlen pontjához sem szilárdan hozzáerősítve, valamennyi részével biztosan, de engedékenyen tartatik a patán a kellő kölcsönös helyzetben. A (9) lábfejszíj meghúzásának célja főként az, hogy a sarú egyes részei a patához simuljanak és ámbár a meghúzás elég erős lehet arra, hogy az egyes részek között jelentékeny kezdeti feszültséget létesítsen, de azért a gyakorlatban nem szükséges, hogy a szerkezet valamennyi része között a kölcsönös belső feszültség állandóan fönnmaradjon.